Egy szerető szív 2.

Mondták-e már rólad, hogy Adonis vagy?
Észrevették-e hogy a hajad,
mint perzselő őszi napnál az aranyló levél,
millió fényben tündököl?
Beszéltek-e már a szemedről,
mely szíveket bűvöl el és pillantása,
mint égő parázs, felhevít, boldogít?
Szeretlek kedvesem,
ha rád gondolok a tavasz jut eszembe,
a nyílló orgonák,
a jázminok a jácintok a rózsák,
és a sok illatos virág,
egy gondtalan kismadár,
ki ágról-ágra száll vígan énekelve,
az életről a boldogságról a szerelemről.
Ha rád emlékszem megszűnik létezni a világ,
és megnyílnak előttem a végtelenség kapui.
Jól tudom kincset gazdagságot nem igérhetek,
csak egy segítő kezet, s ha elfogadod,
kisérjen a szerelem andalító mámora.
Ha az életedből minden elveszett,
egy szerető szívet adhatok neked,
mert érzem hozzám tartozol,
és nagyon szeretlek.