Révben

Újra az vagyok aki voltam,
boldogan ver érted a szívem,
vajon szabad hinnem abban, hogy
van aki ismét szeret engem?

Ha rövid időről van is szó,
talán az is elég már nekem,
jól érzem magam veled kedves,
kérlek ne engedd el a kezem.

Nem vagyok már csitri kamaszlány,
elszállt az idő is felettem,
Te csak gyere, beszélj hozzám és
vígasztald meg a fájó lelkem.

Vagy inkább mégsem, hallgass kedves
ne fogadkozz, ne igérgess mást,
elegem van a nagy szavakból,
szád helyett a két szemed szóljon,

hűséget inkább kitárt szíved,
már gyöngéd csókokkal fogadjon!