Képeiket, mozdulatlan tûrik

Színes gombokról, fekete ceruzákról,

a tûzrõl a piac után, ahogy a melegedõk

állják körbe, a Napot az égrõl, a vizet és

a keresztet, a keresztrõl egy szeget, a szegnek

hegyét, ujjaik hegyérõl a vércseppet megõrzik,

s ércüregeikben fogvatartják a téri szobrok.

Emlékszel talán.Ott ültünk mi is.Helyet keresve

valami felolvasáshoz, mint diák mentünk út

menti padra.Lelkünben már nappal elõtte háborgás,

émelyítõ zúgása valami érzelemnek, titkolt kapcsolat.

Fák közé házat reméltünk, boldog egymásra köszönést,

Na mi volt?Ne mondd!Szeretlek!Holnap menjünk el valahova!

Szükségünk lesz rá.Pedig már akkor sem voltunk más, mint

egy szín a gombról, grafitrajz egy ház oldalán, a tûzrõl zsarátnok,

lecsorgó vércsepp melegedõk karján.