:
Csak fülem pattogására
riadok, gyermekkori ablakom
alatt karikás durranása.
Nézem, ahogy lassan alászáll
a fáról a termés-szakáll,
s fennakadva, az ágakon
csüngve csomókat formáz.
Érzem lassan megérkezem.
Sodródva a Part felé
ablakokba fényt gondolok,
zárt ajtókhoz kilincset.
Számban ízt mar a
riadt várakozás, mint
kislányom hangja,
úgy ver a zápor.
(36 szó a szövegben) (680 olvasás)
stevew: (02-13-2007 @ 08:22 am)
Mindig jó jelnek számít, ha egy vers olvasása után egy percre megdermedek, majd önkéntelenül is felsóhajtok:
"Basszus, ezt nem tudtam volna így megírni..!"
Tetszenek a verseid, ezt itt és most jelzem, hisz máskor hallgatok. A FullExtra legértékesebb lapjainak egyikét Te írod.
si: (12-12-2003 @ 05:40 pm)
Lehet, hogy barbárság egy versből sorokat kiszakítani, de mégis...nekem ez mond legtöbbet:
"Sodródva a Part felé
ablakokba fényt gondolok,
zárt ajtókhoz kilincset."
