:
Mielőtt ránktör ez a nagy
szeretet, és összejövünk újra, hogy
emlékezzünk, és keresztet formálva
szavainkból higgyünk egy másik útban,
senki nem kérdi, hogy hol voltál eddig a napig!
Meddig tart még?Elég lesz-e addig, amíg
bogozod a színes kötözőszalagot, vagy
az első pohár borig is talán?Jó lenne már
végre kisimítgatni lelkünket fedő ünnepi
ruháink, s egy ócska lepelbe burkolózva,
leülni a gyerekek közé, s csak annyit mondani,
talán, hogy szeressetek!
Nem tudom.
(60 szó a szövegben) (708 olvasás)
Netelka: (12-23-2003 @ 04:25 pm)
Nagyon igaz a versed; kár, hogy csak erre az egy-két napra öltöztetjük ünneplőbe a lelkünket, pedig szeretni ott van az év többi napja is.
Fata_Morgana: (12-23-2003 @ 08:38 am)
Szia. :) Talán, ha nem jelezné írásod a neved, akkor is felismerném, nem tudom. Olyan egyedien szövöd össze a szomorúság, és a remény szavait, hogy minden meghatottság mellett csakis mosollyal vihető tovább ez a hangulat...
