:
Amikor még nem
tudtunk semmit az
egészről, és ujjaink
végeit melengettük
a leheletünkkel,
nyelvünk végével picit
hozzáérve lopva az időt,
hogy emlékezzünk majd
egymásra akkor is, ha
már nem szeretnénk.
(21 szó a szövegben) (689 olvasás)
ancsurka: (02-04-2004 @ 11:27 pm)
Az utolsó három sor engem nagyon megfogott. Van, amikor hosszú idő után, évek múlva is fáj az emlékezés. Akkor miért forgatjuk mégis a kést szívünkben? Miért vágyunk rá?...
blackflower: (06-14-2004 @ 10:54 am)
WOW:)
Ehhez csak ennyit tudok...
Felesleges is bármit, valamit nagyon megragadtál.
Üdv: BF