[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 130
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 130


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Távoli levél
Szerző: fényesi - Tóth János
(01-15-2004 @ 08:45 am)

:
Ezt a verset FM-mel írtuk közösen nem sokkal azután, hogy megismerkedtünk egy másik irodalmi társaságban. Ezúton is ölelem.

Tegnap leesett az első hó
Lassan, megfontoltan vonult át
a vidéken, mint sokat látott
vándor. Vártalak. Homlokomat a
hideg ablaküveghez nyomtam,
utolsó leveled egy sorát mondogattam
magamban:

"Az idő végtelenjét járom, veled
leszek, ha az élet szorítja szívedet.
Nem jöttél. Magamra zárva múltunk
ódon kapuját, gyertyát gyújtottam,
s a gyertya lángja, mint fényfolyosó
az éjszakában, kacéron hívott feléd.

Tudom, volt ez máshogy is. Emlékszem,
ahogy először láttalak, ismeretlen volt
a félelem, amit rám osztott sorsod, de most is
vállalom. Nézem utolsó fényképed, ahogy
tenyeredben őrzöd arcod ívét, mondd,
szeretsz-e még?

Talán te is ezt kérdeznéd ajkadon
szomorú mosollyal, s hogy is felelhetnék?
Nincs hatalom mi ígéretünk széttéphetné.
Tegnap vártalak. Leesett az első hó, fehér
lepellel takarta be sírodat. Az idő végtelenjét
járod, s nekem az élet szorítja szívemet.
Merre vagy?

Bármerre is járok, a Te Fényedben fürdök,
bármit is érzel, az én lelkemnek is fáj az.
Nézd, az Élők, hogy nevetnek rajtunk!
Hazugság az csak, hogy nem élek!
Bárki is jöhet még, én már nem lehetek
halott Neked, soha többé, Végzet.



(189 szó a szövegben)    (691 olvasás)   Nyomtatható változat


Fata_Morgana: (01-15-2004 @ 09:25 am)
Örök emlék :)

  

[ Vissza: fényesi - Tóth János | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.43 Seconds