Cím: Kegyetlenül
Szerző: fényesi - Tóth János
(01-23-2004 @ 11:52 am)
:
Mondd, most hová rejtselek el?
Jó lenne együtt meglátni a holnapot,
talán lenne néhány óránk még, csak
ne várj irgalmat!Ne hadakozz!Ne hazudj!
Mitől vársz kegyes megváltást?
Tudd meg, szeretni foglak!
Hideg leszek, és józan, meg sem fogom
a kezed!Csak odaültetlek létem közepére,
verset mondok Neked, szomorú dalokat is
énekelgetek a füledhez közel hajolva, nem
engedem, hogy elfordítsd a fejed, szemedbe
ezernyi lámpám fényét fordítom, és ordítom, hogy
nézd!Ezt tetted velem!Azt akarom, hogy sírj!
Csak nekem kell a könnyed a világon, más
már meg nem ért!Hited leszek, és utad!
Érintelek, és ellöklek, ha úgy akarom!
Nekem már megvolt minden, amit te adhatsz!
Lépted leszek, gondolatod!Csak nekem
hihetsz!Én leszek neked az egyetlen!
Csak addig nem tudom, hová rejtselek el!
(98 szó a szövegben) (703 olvasás) 
Fata_Morgana: (01-23-2004 @ 12:07 pm) Gyönyörűen fájdalmas...
csingi: (01-23-2004 @ 12:39 pm) Kedves fényesi! Én zavarban állok a prózai irásaid mély és gyöngéd humanizmusa, és a verseid erőteljes... akár a lélekmarcangolásig menő hatása között. Ez a versed is ezek közül való. Úgy érzem, ha érzel... akkor annak elsöprő ereje lehet, akár szeretsz... akár csalódsz.
ancsurka: (02-04-2004 @ 11:17 pm) Csak az igazi, mély szerelem képes ilyen végletes, szélsőséges érzéseket kihozni belőlünk. Őszinte, ijesztő, romantikusan kegyetlen...
ukume: (09-27-2004 @ 09:06 am) Rendben van! Megegyeztünk :) (látod, egész jól elrejtettél...)
|
