:
Vártam az ünnepet,
amit igértél, s áthúztam
fejemen ezredszer is a
felhőszínű ágyneműket hiába.
Még nem tudtam mit tesz
a holdsápadt félelem,
amikor magához ölel, és
szeretni tanít kacagva.
Képeket hoztak, és korbáccsal
feltépett oldalaikkal rámdőltek
a szavak oszlopai újra, mint
sok évvel ezelőtt.Nagy csend van, s
bár kint még fáznak, de
kérgüket az új hajtásoknak bontva,
lassan egymásba forrnak egy
letünt nap árnyai, a titkolt
szándékú vándorokba belekarol
egy-egy tündér, s könnyeiket
letörölve ott állnak a
kiságyak mellett az elküldött apák.
(65 szó a szövegben) (706 olvasás)
káma: (03-01-2004 @ 07:48 pm)
Nagyon szomorú. Megszólalhatna már az a tündér.
csingi: (03-01-2004 @ 08:22 am)
Nagyon megrázó.... olyan elhagyatott és reménytelen, mint amikor egy szülő mereng a hiába várt családtag jöttén... bennem ezt az érzést keltette.
Audrey: (03-01-2004 @ 09:22 am)
Sok-sok megdöbbentő kép. Nem mondom, hogy tökéletesen érteném miről szól a vers, inkább csak a hangulata jön át. Különösen szép szókapcsolataid vannak!!! A vers nagyon-nagyon művészi! :-)))))) Csak így tovább!!!
