:
Szavaim megolvadt viaszcseppek,
de lelkeitekben megdermed.Lángnélküli
napokat élek, lépteim nyomában horpadt
oldalú kutya oldalog.Sandán néz fel rám,
szemében alázat is lehetne, de megalkuvás
az.A leggyatrább koldus.Lehetne fejét
magasan emelve vala
mi hõs, vagy tanító,
téli estékre takaró, jó meleg, üres fémbögrék
alján megolvadt cukor.Körmömmel kaparnám.
Ablaktalan szobában élek, csak gyenge
zajokat hallok, reggelre rosszul ébredek,
fázom.Minden elindulásom valami végzetesnek
induló megkísértés, de szándékom gyenge, hiszen
még öregedõ fáknak is lehet rejtekadó gyökere,
így csak messzirõl nézem a megsemmisülések
helyeit.Nézd meg magad a valóságban is!
Üres sarkokba állok, taszítok, és vonzok,
perlekedek, tekintgetek, ujjaimhoz ruhák
anyagát képzelem, hajakban fürdök, tincseket
harapdálok, magamat téves játékban látom.
Télben, valami nagy télben kuporgok,
felettem múló csillagok fénye ragyog,
magam, önmagam vagyok.
Kiásva minden gondolt kincsemet csak
bámulom a gödör alját.Nem vagyok sehol,
nincs semmim, kiáltásom sincs.Nézd ezek az
utolsó sorok!Csöndben.
Ha senkié vagyok, mindenkié
csak úgy maradhatok.
(129 szó a szövegben) (701 olvasás)
Vigi: (10-15-2004 @ 04:19 pm)
Jaj Istenem kedves fényesi "a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik."(ősi kínai mondás)
csizi: (10-15-2004 @ 04:27 pm)
Mindenkié vagy! :)
veva: (10-15-2004 @ 04:44 pm)
Kedves Fényesi! Az utolsó sorok még............sokkal-sokkal odébb vannak. Az Ősz után --------> újra itt lesz a Tavasz (bár én a Telet is nagyon szeretem). Az egyik nap elmúlik, s jön a másik. Ebben nem csupán a monotónia rejtezik, hanem az állandó és mindenféle újdonság lehetősége is. Csak hát... meg kell látnunk!
csingi: (10-15-2004 @ 06:50 pm)
Tudod, sokszor érzem én is így... még jobban... Már elvégeztem.
Audrey: (10-15-2004 @ 09:06 pm)
Ó, csak ne lenne olyan pesszimista ez a vers. Bár igaz, ami igaz, a gödörből már csak felfelé lehet mozdulni. És ha egy kéz nyúl feléd, akkor abba bele kell kapaszkodni.
ukume: (10-15-2004 @ 09:20 pm)
Neked még e csöndes kiáltásod is messzire hallik... kezek mozdulnak feléd, és takarót borítanak rád... de vajon te érzed-e melegét? Vagy olyan vagy, mint a didergő király...
Árvai,Emil: (11-02-2004 @ 04:37 pm)
"Télben, valami nagy télben kuporgok..." "Kiásva minden gondolt kincsemet csak bámulom a gödör alját."... Itt kuporgunk... de fel lehet nézni...