Cím: Kristályhajó
Szerző: fényesi - Tóth János
(10-29-2004 @ 08:10 pm)
:
Csak csendben, hisz nagy a zaj!
Egy a lélek. Lélek van milliárd!
Ne kérkedj, szavakkal ne üzekedj!
Miért lennél egy, a millió ágyasból!
Megfeszítve hittől, lobogva gyásztól,
rojtosra hazudott széleikkel nézd,
mint állnak a lobogók cifra kopjafákként.
Csak csendben nézdd a fényeket!
Kövek alól valami nagy rejtelem
emelkedik. Ki fél, örökre elvész, csak
a szótalanok, örök harcokra képesek,
a fáknak csenben támaszkodók
értik igazán. Nekünk sírtak a szemek,
ott álltunk hajónk orrában gőgösen, karjaink
nem tártuk ölelő fogadásra, kérkedtünk
magányunkkal, mint vízből mentett hajótörött.
Ittunk az élettelenség vizéből!. Hazudtunk:
Köszönöm, jól vagyok! Egy a hitem,
hitem, hogy hittem! Minden pillantásom
holtak neveiről verődött vissza, hangom
kikötők öblébe rekedt teremtmény
bőrének surlódása elsüllyedt álmokról.
Csak tenném a rosszat, és akarnám a jót!
De nem tudom.
Ablakok alól kotorásznám a mosolyogva
befalt kalácsok morzsáit, koldustól
pénzt fogadnék, friss vetésben hemperegnék,
csúfnak mondanám, Szép vagy! Élőtől elvenném
a múltat! Mihez kezdesz, Te magányos Ember?
Kihez fordulsz, ha mázas szavaid máló festékként
peregnek ráncos tenyerekbe?! Kinek kell a jó,
amikor rossznak lenni könnyebb! Mire jó a szó,
ha csendben is élnek! Kiabálnék! Vállaim
valami nagy hidegségnek támasztom, erővel megyek,
akarat vagyok, eszetlen lény, fogaim összeszorítom,
nehéz a teher, itt-ott magakadok, de
léptek mellémszegődnek, néha nap is villan csábítón,
messzi vizekről hír jön, útban már a Kristályhajó.
(183 szó a szövegben) (702 olvasás) 
Audrey: (10-29-2004 @ 08:38 pm) A magány talán az egyik legkegyetlenebb földi érzés...
Nagyon szívbemarkolóan írsz róla. Tetszik a kristályhajó metafora.
veva: (10-29-2004 @ 08:43 pm) Mindenki felé közelít az a hajó... de a nap addig még nagyon gyakran megmelenget, hogy a csábító ránkvillogásról ne is beszéljek! :) Nagyon szép a versed!
kabboca: (10-29-2004 @ 09:48 pm) nem merek megszólalni.
ez után a vers után zene a csend.
nyom-ta-thao: (10-30-2004 @ 01:21 am) itt voltam.nagyszabású.végtelenül szomorú.tőlem tudd meg,nem jön kristályhajó.kis virág jön,úszva a vizen.élő és szép,megfogható és NEM ÉRTÉKTELEN.a virágot vedd föl,felejtsd el a hajót,s a szomorúság,s magány ködbevész - már elmúlt:thao
Árvai,Emil: (11-02-2004 @ 04:27 pm) "Hazudtunk: Köszönöm, jól vagyok!" "Mire jó a szó, ha csendben is élnek! Kiabálnék!"... Ha olvassák versedet, nem vagy egyedül...
|
