Végtelenre születünk.

Elsőre felsírunk, másodszorra

mosolygunk, harmadszorra felállunk.

Ötölünk-hatolunk, hétre csak habogunk

azt mondjuk, nekünk nyolc, valahogy

elhúzzuk, míg tizennyolc.Húsz, vagy tizenkilenc!

Szeretsz?Szeretlek?Huszonegyre

lapot húzunk, hányat is?

Talán negyvenet.Ágyadat megvetik,

házadat építik, asszonyod elveszik,

gyermeked felderít, más asszony

szenderít.Elérsz vagy ötvenet, orvos,

gyomor, stressz, új asszony hajat fest,

gyermeked búcsut int, valamennyit

kölcsön visz.Hatvan év, az nagy kincs,

unokád verssel, hív, ráncodon ezer hit.

Harmadszorra mozdulunk, másodszorra meghallunk,

elsőre meghalunk.Végtelenre ébredünk.