:
Nem igértelek magamnak,
Csak rohantunk, mintGyermek
seprünLovagolva, s hittük
minketFigyel a világ.Nézd, nézd
a paripám, mint száguld!
Selymes a bőre, lobog a sörénye!
Vertük lábunk a porba szilajon.
Színes papírra leltünk hajtogattunk
darut, apró kosarat, virágot, szirmok
széleit simítgattuk, ujjainkon
lepke billegett.Árnyjáték
Úgy szerettem volna!U Úgy szerettelek volna.
Szerettelek volna úgy? Galambok
szemeit karistoltam késekkel,
igaz gyémánt volt annak a nyele!
Fából, gyémánt. Ez vagyok.
Messzi, valami álmokon túli
Világból köpenyét kanyarítva
kobold készülődik, kalapját kezében fogja,
őszülő haja ködöt vet a késő őszi boruba,
valahol már suttogják: Engem, engem fogadj titokká!
(81 szó a szövegben) (751 olvasás)
veva: (11-12-2004 @ 02:06 pm)
S a titkokat, míg őrizgeted, / költészetté nőnek benned! :)))
ukume: (11-12-2004 @ 03:28 pm)
Főhajtás:)
Árvai,Emil: (11-12-2004 @ 03:50 pm)
Elolvastam HANGOSAN is. Magamnak.
Audrey: (11-12-2004 @ 08:03 pm)
Olyan misztikus és kicsit megfoghatatlan. Érdekes ez a kobold, de nem jövök rá, mit jelképez. Egymás mellé dobált szavak, de mégis mennyire költői! Ez művészet, igen...
csingi: (11-12-2004 @ 08:08 am)
Nehéz erre mit mondani - csak emel, csak sodor, csak szorul a torok...
kerlac: (11-12-2004 @ 08:28 am)
Igen, ez Költészet.
csizi: (11-12-2004 @ 08:33 am)
Szarintem is.
SophieCarter: (11-13-2004 @ 01:18 am)
Kedves Fényesi! Legyen bár próza, vagy vers, Te mindegyikben nagyot alkotsz. A képeid fantasztikusak, egészen elmerültem bennük. Szeretettel: Sophie
Netelka: (11-13-2004 @ 08:14 am)
Nagyon szép :)
Lev: (11-13-2004 @ 09:51 am)
mindenki ideírt már mindent... így most én: mélyen hallgatok... :)
csillamocsai: (11-14-2004 @ 11:40 pm)
Csatlakozom a többiekhez, s közben titokká fogadlak.
Üdv:Csilla