:
Az este egy asszonyt
annyira közel éreztem,
hogy megfogta a kezem,
és hívott magához.
Én csak azt kérdeztem,
simogatott-e már csillagot?
Nézett rám, tenyerét
a Hold felé tartotta,
arról madár szállt fel,
nem láttam szebbet.
Az este egy asszonyt
annyira közel szerettem,
hogy könnyes lett a szemem,
pedig csak kérdeztem,
látta-e már a repülést?
Nem felelt, elnézett
a tilalmak fölé.
Erek vezekeltek,
patakok szenvedtek,
folyókban így vétkeztek.
Akkor.
(50 szó a szövegben) (706 olvasás)
Vigi: (11-29-2004 @ 07:14 am)
valami döbbenetes szépség van benne, nem is találok rá hirtelen szavakat....
Lev: (11-29-2004 @ 07:14 pm)
"simogatott-e már csillagot?" ez az igazi kérdés! köszi, Lev:)
LunaPiena: (11-29-2004 @ 07:42 am)
Keroac Mexico City Blues kötetét idézi, mégis egyedi, mégis magyar!
Audrey: (11-29-2004 @ 08:28 am)
Hallottam már valahol... Nagyon szép. :-))
Bogika: (11-29-2004 @ 09:10 am)
Nagyon tetszenek a verseid. Kevesen képesek ilyen mély érzelmekre és ezek megfogalmazására.