A nagyszentjánosi temető

Szigorú rendben áll az
emlékezés, s fekszenek
harsonában bízva a csontok,
vigyázza őket a szabvány,
betonoszlop-szálkás drótkerítés,
mert tartani élőtől, nem vallástani kérdés.

Márványba vésett jóslatokkal
hazudik ki túlél, s összevész
testvérrel a testvér, holmi
értéket faggat szavuk, aszott
virággal porlad a feledés.
Pedig gyümölcs is volt,
virárportól terhes zümmögés,
de beteg, deres fákból már
nem fakad a tavasz, eggyé
válik föld, féreg, koporsófedél.

******************************
A tatabányai szegénysor

S egyfelé tekint a házak öle,
megannyi meddő aszony, ki
csodát remél, hívővé aljasul
a pogány, ajtók előtt gyermek
avatódik koldussá, kidobott
csonton kutyával összevész.