Cím: A teljesség felé
Szerző: fényesi - Tóth János
(01-13-2005 @ 07:25 am)
:
Mert vak az, akinek
nem adtak semmit,
csak ellökték az úthoz
közelebbi oldalról,
mint leprás rongyot.
Mert gonosz az, akinek
gondolata nem a teljesség
felé fordul, csak tépelődik,
önön sorsát hibáztatja,
másokat vél gáncsvetőnek,
s fújjól, amikor a többi
már hangosan zokog!
Meddig akarja még
kezében vinni olvadt
fémként az akarat bilincsét?
Mikor engedi le annak a
szellemhajónak a horgonyát,
valami védett öbölben, hogy
deres haját hátrasimítva
elmondhassa, értem már,
hová repült az a madár,
aminek röptét lestem
gyermekként! Tudom már
miért sírt apám a halálos ágyán,
amikor beszélni már nem tudott
Hiszem már, hogy erre is vannak
terek, érzem a növények illatának
páráját, hallom a vadak lépteinek
nehezét, ha könnyezem apámra
hasonlítok, amikor mozdulok őseim
hite vezet, értem a kenyér melegét,
a kút vizének hidegét, annak a táncnak
is a ritmusát, tudom a jószág szokását,
eszem küszöbön kuporodva a szalonnát,
mellém jámbor kutya omlik, nem kér, csak
remél, vetek neki is, orrát cipőmhöz böki,
tudom megvéd majd, hiszen egy az otthon,
egy a nagy egymásbaborulás, mint családi
ünnepen a megbékélés, elhallgatott szégyenek
cinkos lepedői, érzem annak a szélnek az irányát,
ami akkor is ott volt, azon a télen, amikor
anyám megszült vérben, aki a azóta is félt,
jobb sorsot idéz, fölém házat, asztalomra
az ételt, mellém a hitet imádkozza,
nem kételkedik, gyűjti öreg
szemébe vállam rándulását,
ahogy kabátom veszem,
ha megérkezem, és kérdem,
hogy van édesanyám ?
Mert vak az, akinek
megadtak mindent,
csak eresz alatt
léptették, hogy
annyi emberkoldust
ne lásson!
(224 szó a szövegben) (763 olvasás) 
aranytk: (01-07-2007 @ 09:16 am) Az egyik legszebb, legértékesebb versed, János... szerintem. Hatalmas a kegy, amit kaptál...
agnes: (01-13-2005 @ 03:29 pm) Igen ha felszin alá nézünk, sok sok dolgot látunk....... ha nézünk....
Lev: (01-13-2005 @ 04:04 pm) "mert vak az..." de e versed tanít majd látni! :)
LunaPiena: (01-13-2005 @ 07:33 am) Mint mindig, most is nyitogatod az ember szemét, érzéseit... mert fontos a múlt, a jelen és a jövő! És most már figyleni fogom "a vadak lépteinek nehezét" is!
Csodavaro: (01-13-2005 @ 08:08 pm)
Ezért csodálatos ez az oldal! Végre tudom, hogy vannak még ilyen emberek, és itt összetalálkozhattak. Gyönyörűszép a versed. Sírok, persze.
Érzelmek omló zuhataga indult el bennem, ahogyan olvastam. El is mentem a gépemre magamnak, ha sikerül.
Te már olyan tehetséges vagy, hogy a helyed nem amatőr költők között van.
árvai,Emil: (01-13-2005 @ 08:17 am) Nagy vers. Súlyos vers. Érték.
(Antológiába való...)
veva: (01-13-2005 @ 08:22 am) Hú, de belekútásztál az érzelmeimbe, emlékeimbe. Megkavartad, hogy más is látszódjon, ne csak a felszín!
Audrey: (01-13-2005 @ 08:37 am) Hát ez a vers meghatott... Még a könnyeim is kicsordultak tőle. Annyira szép, és igaz, és bensőséges, amilyenre egy mélyérzésű, s a világból már sokat látott ember csak megírhatja. Kívánom, hogy egyenes utad legyen a teljesség felé.
szkallas: (01-14-2005 @ 10:51 pm) es O, magaeva tette Babits hitvallasat. " bunosok kozott cinkos, aki hallgat! " /Jonas Imaja/
|
