Nem igértem magamat nektek,
     s bár csillagot is hoztam, nem
                           egynek azt sem.
          Szavakat is írtam olykor bután,
           kinek így is tetszett, hozzászólt
                           röviden, vagy kurtán.
                 Mosolyom is volt igaz többnek,
                           de rongyos köpönyegem
                                      szélével elfödtem.
                    Tornyokra néztem, s nem láttam,
                                   kunyhók mellett lakik a
                                              nincstelen alázat.
                                     S dolgom végeztem hiába,
                                           virágszirmokat söpörve,
                                              nevem viaszba vájtam.