:
El vagyok tiltva magamtól,
olykor szemembe néznek a fák,
ágak közt hideg vacakol, szelet vet,
jeget csapol a nap, szétpakol,
bennem fogan valami kéretlen leltár,
ablakok előtt a Jel magamról szól,
falrajzot fúj szemével egy lány.
(30 szó a szövegben) (685 olvasás)
LunaPiena: (02-08-2005 @ 01:06 pm)
Szelet vet és vihart arat?
ukume: (02-08-2005 @ 01:19 pm)
ez nagyon te vagy:)))
Lev: (02-08-2005 @ 01:26 pm)
mindig mélyen megérint amit írsz... és igen, ez te vagy:)
veva: (02-08-2005 @ 01:52 pm)
El vagy tiltva? Azt nem helyeslem!!! Sőt a leltározást is felettébb korainak tartom --------- de a képeid! 8-0 Noszóval:)) Az egész nagyon jó!!!
Audrey: (02-08-2005 @ 02:25 pm)
Különleges vers, egyre elvontabban írsz... De nagyon tetszik!
agnes: (02-08-2005 @ 06:19 pm)
Egyszerüen tetszik!!!!
bla: (02-08-2005 @ 08:06 pm)
Varázsosan elvont...
Senkise: (02-08-2005 @ 09:45 pm)
az utolsó kép nekem már túl absztrakt, de egyébként hangulatos, lehet érezni, hogy ez egy vers
LEKA: (02-09-2005 @ 12:29 am)
"jeget csapol a nap, szétpakol,"
Télbe mártott tollad az érzelmeid rajzolták (nekem)
Érdekes gondolatvezetésed tetszik.
Üdv. Éva
Fata_Morgana: (02-09-2005 @ 12:37 pm)
Nemrég írtam le, mit jelent nekem a tél. Talán nem tudok elvonatkoztatni, ezért érzem a Te versed is szomorúnak. Hideg fényt érzek, de valamiféle reményt a jövő felé. Ez lehet a tavasz akár, vagy más... Kinek mi. Szeretem a verseidet.
