:
Mocskos konyharuhaként hasal
gyűrt lepedőjén az Időnk.
Becézést remélő csücskeiből
perceket csöpög, tócsából
sóhajtás szakít újabb megbánást,
ujjaink egy általunk teremtett isten
mondatait követik, szánkból
nyálfonal hímez megjárt szegélyeket,
sarokban vicsorít a megkötözött magány.
(34 szó a szövegben) (701 olvasás)
veva: (02-18-2005 @ 02:02 pm)
Hümm! A sarokban nagyon jó helyt van - főleg, hogy meg is van kötözve!!! :)))
LunaPiena: (02-18-2005 @ 02:08 pm)
Még alig telt el 14 óra napból és máris három különböző arcod villantod fel... a sztoikus bölcsét, a szociálisan érzékeny emberét és megszokásból kitörni akaró kedvesét... hmm, vajon mi történik a következő 10 órában?:)
szkallas: (02-18-2005 @ 03:53 pm)
Tedd - tovabbara is , Fenyvesi!... csapongj akar szelsosegekbe!.. en szelsosegesen elvezve - olvaslak!...vesszen a gyava, ki nem akar kilepni tunya magszokas racsbortonebol...
Audrey: (02-19-2005 @ 08:32 pm)
Nekem pont azért tetszik ez a vers, mert elvontabban már nem lehetett volna erről írni... :-))) Ez absztrakció a javából!
ukume: (02-19-2005 @ 09:00 am)
Te Fényesi! Ha valakinek ez jut eszébe a szeretkezésről, az biztos, hogy jól van?
