Cím: Távolból szeretve az időt
Szerző: fényesi - Tóth János
(02-25-2005 @ 01:44 pm)
:
Távolból szeretve az időt,
ami már látott
minket, s csorbult szegélyű
kelyhéből kibuggyanva
még hintett ránk egy áldást.
Szeretve dideregtünk előtte,
kezünk rejtettük dombok
fölé, tenyerünk íveket
húzott völgyek köré,
csókká olvadt a fényhavas január.
Távolból szeretve az időt,
ami már itt van
velünk, mosolyféltés-tükröt
tart elénk fekete-arany tokjában,
mint jó szolga, ki dolgát tudva
ajtót nyit, szót-szóra feled,
ételt-italt rendez, ágyat bont,
Hiányzol! -levelet fogalmaz,
s választ sóhajtva ugyan, de nem kér.
Távolból szeretve az időt,
ami még vár ránk,
színes üveggolyó, és
míves egyszerű faragvány.
Vegyél kézbe! Emelj fel!
Tőlünk mondatok, miattunk
másként hangzó dalok,
Istenként tetszelgő pogányok!
Fogadj örökre! Bennem magad találod!
(79 szó a szövegben) (686 olvasás) 
Anonyma: (02-25-2005 @ 01:53 pm) Távolból szeretve az időt ...és ha lehet jelenné szelidíteni az emlékeink, örökkévalóvá tenni érzelmeink. Szép vers,gyönyörű gondolatok!
LunaPiena: (02-25-2005 @ 02:00 pm) Ez a legszebb vallomás , amit a héten olvastam! Az időt közelről, távolról egyformán szeretni kell, óvni, félteni és a szívünkben örökké őrizni.
veva: (02-25-2005 @ 02:01 pm) Mmmm! Ez most megmelengette kissé didergő lelkemet! Jól esett! Köszönöm!
Lev: (02-25-2005 @ 02:09 pm) elismerésem e szavakért Barátom!
nevir: (02-25-2005 @ 02:58 pm) Ez csodás! Bár én tudnék így írni / a fele is elég volna!
tunder: (02-25-2005 @ 05:26 pm) Nagyon tetszik, de tényleg:) Jó, hogy futkosnak még ilyen gondolatok a világban!
agnes: (02-25-2005 @ 07:14 pm) Mert az idő......... Nagyon tetszett! :))
Audrey: (02-25-2005 @ 11:00 pm) Távolság és idő... Olykor közel hoz, olykor meg eltávolít egymástól. Néha a barátunk, néha az ellenségünk.
Szép érzések, magvas gondolatok, tartalomhoz illő forma. Gyönyörű vers....
Anna1955: (08-11-2006 @ 08:44 pm) Örülök, hogy versed felbukkant ismét és én elolvashattam...:)))))
|
