:
Nem is kell a szó, hisz
Világtalan az, ki csak
magáig lát élesen, s
reszketőt nem emel
magához! Csak ne fájjon!
Tánc sem kell, elég
az ölelés, mint vadként
harapott keser-édes
élvezet, mézszínű mámoros
kifáradás! Csak kicsit fájón!
Kincseid megleltem. Csillagfény,
s halál mit nekünk! Mit
mindenki sejt, ketten akartuk!
Merre jársz, iránytű nélkül is
tudom! Ahol a fény az úton.
(50 szó a szövegben) (713 olvasás)
aranytk: (01-07-2007 @ 09:36 am)
Tudom, Te már nem tévedhetsz el... Gyönyörűséget alkottál!
szkallas: (03-01-2005 @ 02:29 pm)
Kemeny rovid karcolataidrol hoszabb lira pasztelljaba valtassz, ahogy latlak... kretad mesterien fog.
khama: (03-01-2005 @ 04:15 pm)
Nagyon jó. Megújultál. Gratulálok. :)
Csillagtalan: (03-01-2005 @ 08:15 pm)
"ki csak
magáig lát élesen, s
reszketőt nem emel
magához! Csak ne fájjon!"
ez benne a kedvenc sorom, de az egész megfogott. Gratulálok a versedhez!
Csillagtalan
veva: (03-01-2005 @ 10:56 am)
Húú! Ez valami gyönyörű!
csingi: (03-01-2005 @ 10:58 am)
(: Stílusváltás. :)
csillamocsai: (03-01-2005 @ 11:15 pm)
Kedves Fényesi!
Nagyon szépen írtad le az érzéseidet, csakis gratulálni tudok hozzá.
Szeretettel:Csilla
veva: (03-01-2005 @ 11:21 am)
Nnna! Erre a versre ma rájárok - ha egy kis felüdülésre vágyom! :))
Fata_Morgana: (03-01-2005 @ 11:33 am)
Gyönyörű!
Lev: (03-02-2005 @ 12:11 am)
Kívánom, hogy utadon mindig fény legyen... Lev:)
