:
A férfiak nem sírtak,
el-elnézegettek az asszonyok
felé, akik a fák alatt üldögéltek,
kezükben friss vízzel teli korsók.
A kislányok csak pörögtek,
forogtak! Szoknyáik medúzafejek,
hajukban fehér szalagot hosszított
a szél, sarkuk alól krátert adott a föld.
Bokrok alatt kisfiúk hasaltak,
onnan lesték a villanó, apró combokat,
horzsolt térdeikre bogarak szálltak.
Olykor rókák bújtak elő,
szemükben ravaszság sem volt,
nedves orrukat virágok öbleibe túrták,
hercegről mesét hallgattak.
Amikor felnőttek a fiúk,
álmokat írtak füzetekbe. A
kislányok megbújtak kibontott
hajuk fátylaiban, onnan lestek csendben.
Asszonyok kezei rókák bundáit karcolták,
nem törődtek már vízzel, korsóval!
A férfiak mégsem sírtak! Csak a
a költőket, a költőket küldték
fehér ingeikben sírt ásni,
a dombokon túlra.
(88 szó a szövegben) (695 olvasás)
fenyesi: (03-09-2005 @ 01:11 pm)
Hozzászóló: Paulus
(Dátum: 03-09-2005 @ 12:22 pm)
Comment: Húha! Van hangulata ennek a versnek! Primisszímó!!!
[ Ennek az észrevételnek a törlése ]
fenyesi: (03-09-2005 @ 01:11 pm)
Hozzászóló: LunaPiena
(Dátum: 03-09-2005 @ 01:05 pm)
Comment: Múltba ringató - Francis Jammes-ot idéző igazi fényesi vers :)
Audrey: (03-09-2005 @ 01:22 pm)
Íme forma és tartalom kiváló egysége. Többször is átfutottam, nagyon bájos idill, szinte láttam magam előtt a képeket. Gyönyörűek! Gratula!
szkallas: (03-09-2005 @ 02:30 pm)
Minden.. eddigi dicsero, jogos hozzaszolas ala - bnnem a feszulo dramaisag lappango erzete keel!.. " a koltoket, akoltoket... kuldtek sirt aasni"....a nagyszeru vers olvasta nyoman (szavak halmaza forma hatasa)... felbukkan Oedipus buntudata, ki salyat szemeit szurta es a Koltok Ligetebe vonult ott elni le maradeek napjait. Fenyesi, te elo szemekkel tarod masok ele... latnoki almod!
veva: (03-09-2005 @ 04:53 pm)
Mindig elveszek a képeidben! Nem annyira eltévedősen, mint inkább belemélyülősen! :))
tilia: (03-09-2005 @ 06:03 pm)
Már-már arra gondoltam, ez a gyermekkor... és akkor a költők, akiket sírt ásni küldenek, felriasztott... talán csak álmodtam...
csillagtalan: (03-09-2005 @ 06:35 pm)
Hát ez nagyon megfogott. Én is először úgy képzeltem, ez valami idilli kép lesz csupán, bár "a férfiak nem sírtak" a kezdetén megzavart, de mikor a végére értem...no, egy a vége: szavazatom adom rá az II. antológiába:)
Fata_Morgana: (03-09-2005 @ 08:42 pm)
Kellő mértékben drámai. Mondhatni a gyönyörűségek kertje, de akkor már az idézéjel is dukál.., megint nagyot alkotott tisztelt tagtárs! :))
agnes: (03-09-2005 @ 10:21 pm)
Nagyon jól megszerkesztetted! A kezdeti kedves báj, szépet eltünt, szinte alig lehet észre venni,... és robban a vége. Én ilyennek éreztem. Nagyon tetszett.