:
Sarkon velem fordul a füst, s
tudom elnyomom majd, mint
egy csikket ezt a napot is
egy álommal.
Vigasz szavakkal keltem a
napot, mellém hangok csapódnak,
a kapu csikorog a szomszédban,
borzas kutya billeg, intőn vakkant,
krágogva mozdul szájban a
cigaretta. Illatálarcot feszít
a szegénység, olcsó szépség,
őszinte akarat. Kopott ruhácskát
simít egy kéz, aranykeretben óceánkék
villan. Pillangó tenyér idomul egy megtért
eretnekhez, nyálat fodroznak a kifli csücskét
őrző ujjak. Lenge kelmén combok közt kutat,
szemérmetlenkedik a nap, ívek tövében még
csillámlik a gyögyharmat. Vajon meddig még?
Új világra híradót szerkeszt az élet, ma
egy tapasztalt riporter kérdez, kérdése
csak egy van már hosszú-hosszú éve:
Mit ér ma az ember e galaktikus mesében?
S bólogatva felel megannyi tudós elme, de
válaszukat nincs ki értené, hisz egyszerre
mondja, végül csak egybeolvad, s jól kivehető
a mondat: Nincs ma, ki ezt megfelelné!
Sarkon velem fordul a füst, s
tudom elnyomom majd, mint
egy csikket ezt a napot is
egy álommal.
(129 szó a szövegben) (704 olvasás)
veva: (06-21-2005 @ 07:41 am)
Az elején és a végén, az egy olyan jó kép - még azt is el tudod velem képzeltetni, hogy egy szál cigaretta a nap :) --- és a többi is igaz! :))
Anna1955: (06-21-2005 @ 07:47 am)
"Mit ér ma az ember e galaktikus mesében?" Nagyon jó a kérdés. Versed nagyon tetszett. Mindig mélyen elgondolkodtat minden szavad. Azt hiszem így kell igazán verset írni. Te erre születtél biztosan. :)))))
csingi: (06-21-2005 @ 08:30 am)
Gondolat-pillanatkép á la Fényesi. :) nagyon plasztikus, sokszínű, a melankolikus hangulat dacára. Jó.
Fata_Morgana: (06-21-2005 @ 10:34 am)
Nekem nagyon is ismerős ez a melankólia, hétköznapi szürkeség a felszín, de ott bent, vajon mi készteti a kezet? Miért még egy csikk a hamuzóban? Kedves fényesi, hiányoznál...
Paulus: (06-22-2005 @ 07:24 pm)
Érdekes szerkezetű vers. Nem mindenhol értettem, de a lényeget igen.
Audrey: (06-22-2005 @ 10:38 pm)
A kislány leírása valami lenyűgöző: "Kopott ruhácskát
simít egy kéz, aranykeretben óceánkék
villan. Pillangó tenyér idomul egy megtért
eretnekhez, nyálat fodroznak a kifli csücskét
őrző ujjak." Pedig egyszer sem hangzik el benne konkrétan, hogy itt egy gyermekről van szó.
khama: (06-23-2005 @ 11:46 am)
Tisztán érezhető volt a hangulat, élesen láthatók a képek. Melankólikusan szép a versed.
