Cím: Csillag és hajnal
Szerző: fényesi - Tóth János
(07-29-2005 @ 03:42 pm)
:
Mennyi szavunk, s vele álmunk,
hittel kalandozó gondolatunk
csorbul az idő harapásában!
Lehozott csillagok kívánkoznak
észrevétlenné válni, silány másolattá
vetkőztetjük gála-lelkünk, koldus gúnyánk
újra rajtunk lóg. S a karjaink, jaj barátaim,
a karjaink csonttá válnak! Már nem harcolnak
időtlen, szerelmi jelekkel, nem fűznek rejtelmes,
réveteg kalárist ölek köré, s könnyel áldozunk, ha
gyermekujjak követik fehérre fakult kézfejünkön
a megtett utat. Mennyi fogadalmunk tűnik már
megbúvó patakmedri üres csigaháznak! Játszi
díszlet, emlékszilánk Történetünk kövéről, mit
jövőbeli régész forgatgat, s behajít a többi millió
közé, ha egyszer ránktalál. Értéktelen, és mégis!
Örülj kedves, ha nem is vagyok csillaghozó!
Örülj, ha gúnyám ki-kivillan kényes leplem
alól, karom is gyengül, s fogadalmat sem
rakok paloták lépcsőire, csak közelebb vonom
a székem egy kis kályha mellé, hallgatom,
ahogy beköszönnek jó szomszédok házunk
ablakán, nézem, ahogy rejtelmeket formál
az ég, míg hajnallal megpihen a szeretet vágya.
(118 szó a szövegben) (753 olvasás) 
Netelka: (07-29-2005 @ 04:13 pm) Csodálatos gondolatokkal lettem újra gazdagabb. Nagyon szép a versed, kedves Fényesi. (A "forgatgat" nekem kicsit furán hangzik, a "mit jövőbeli régész ujjai közt forgat".. hm?)
Audrey: (07-29-2005 @ 04:17 pm) A vers maga tetszik, szépen formálod a szavakat, mint mindig, a képeid is csodálatosak. De a hangulata, az nem tetszik... Miért árad belőle alkotójának pesszimizmusa, kiábrándultsága, s egy olyan férfi szavai, akinek már nincs célja, küldetése az életben? Miért tűnik úgy, mintha nem egy életerős fiatal férfi írta volna ezt a verset? Honnan ez a szaturnikus elkeseredettség?
Paulus: (07-29-2005 @ 10:05 pm) fényesi barátom! Nagyon tetszik a versed, van benne néhány igen ütős kép, szókép és egyebek. A hangulata valóban kissé lelombozó, de belefér a vers elvonatkoztatott valóságába. Ezzel azt akarom mondani, hogy a reális világod nem biztos hogy azonos evvel.
kritta: (07-29-2005 @ 10:25 pm) Jaj Fényesi! Szerintem nem vagy még olyan öreg, mint amennyire ebben a versben érzed magad, meg amit mi is kiérzünk belőle.
Anna1955: (07-30-2005 @ 06:25 am) Nőnek az emlékek sokaságai, ahogy az évek száma is növekszik. De ettől lesznek egyre szebbek a gondolatok, a tapasztalat az nagy kincs. Versed gyönyörű, de ezt már közhely leírni. Sajnos nincs rá jó szó, mennyire szeretlek olvasni! :))))
Fata_Morgana: (07-31-2005 @ 03:01 pm) Néha eltörölnénk mindent a múltból, hogy újra csillagokat ígérhessünk, hittel, naivan, de már rájöttünk, hogy a csillagoknak megvan a maga helyük, ígéretekkel nem lehet örök időkre szerelmet nyerni és már nem akarjuk, hogy a mienk legyen a legszebb. Csak arra, ami még hátra lehet, őszinte szeretetet... Én nem érzek lemondást, és szomorúságot is csak annyit, amennyi a tudással feltétlenül jár... Ez egy csodálatosan szép vers! Nekem. :)
fenyesi: (07-31-2005 @ 06:46 am) Kedves Neti!
Úgy is jó, persze, csak az nem azt jelenti...:-)
Nekem.
üdv.
fényesi
_zizike_: (07-31-2005 @ 11:32 am) Szép és szomorú, Fényesi! :) ... csak az a kis lemondás ne érződne ki belőle! Minden nap újat hoz a bölcs ember számára ... s Te vagy elég bölcs! :) zizike
fenyesi: (08-01-2005 @ 08:02 am) Igazán örömmel tölt el, hogy ennyien kiolvastatok valamit belőle!
KedveFM pedig igazán!
Mindenkit szeretettel üdvözlök!
fényesi
|
