:
Kétségek között tör felém
az egyetlen igaz varázslat,
és finom sivatagi homokkal
áldja két karom a szél.
Uram, ki vagy a hatalmas, Ég
és Föld , s Mindenek között az
Első! Milyen áldozatra vágysz
aranytrónusodon, hogy kevés
neked már a lenti világ sírása,
és próbára küldöd hű szolgáid
sorát, s meg nem rezzenve
nézed, ahogy elhullnak keselyűk
lakomájának mind az igazak!
Uram, ki vagy te, hogy megítélj,
mindent az alsó világból, és egyedüli
útként dicsőítve magad, szent
szavak mögé bújva kínáld a hitszegés
szent ostyáit! Inkább pusztuljak éhen,
mint ellökjem magamtól megtalált
utam, s hiába már minden csillogó
bálványa a magam mögött hagyott cifra
termeknek, ha lesz, ki nekem nyújtja kezét!
Tudom, érzem én! Nem lesz nyugtod,
s Világok Viharát küldöd majd reám,
hogy eltéríts, s bosszúról hallok hírt
felőled, visszaveszed minden általad
kiszabott leplem, és meztelenül állunk majd
égő oltárak előtt, a falakon túl kimenni
félünk, kezeink halott isteneid után nyújtjuk,
menedékért, de vállamra akkor vörös fátyol borul,
s könnyet ejt egy vigyázó sóhajtás.
Az egyetlen igaz varázslat kétségek
közül végül rámtalál, ajtóm előtt
már türelmetlen vendég az Idő, két
karjába zár jó anyám, a halál.
(153 szó a szövegben) (705 olvasás)
szkallas: (04-05-2006 @ 02:30 pm)
minden igaz nagyszeruu, ihletett versedhez fuuzoott hozzaaszzoolasokhoz csatlakozom, mily igaz Lacoba hozzaafuuzeese is! ----------------- eerzeesem szerint hatassal volt Raad a "Kezdoolapon" -on meeg mindig olvashatoo verseny-versem ... azonos gondolatokat veelek felfedezni a Te - talaan meg szebben iirt muuveben...
fenyesi: (04-05-2006 @ 04:23 pm)
Nekem szavaitok több, mint gondolnátok!
Többek vagyunk, mint hinni lenne merszünk!
Alázattal
fTJ
Fata_Morgana: (04-05-2006 @ 05:51 pm)
Most már sokkal jobban értem, és még gyönyörűbb! (szemilla :)))
metaltsigga: (04-05-2006 @ 08:19 pm)
Túl későn akartam reagálni.. már nincs mit leírni.. Egye fene, megosztom a világgal, hogy tetszett. Ezt az egyet legalább más nem mondhatja helyettem. ;)
Lacoba: (04-05-2006 @ 08:26 am)
János nagyon őszinte vers. Jól érzékelteti a hétköznapi ember kétségek közötti vergődését, bizalomvesztését és mégis bizakodását, reménykedését. Persze az is eszembe ötlött, hogy nálunk még esetlenebb, kiszolgáltatabb emberek is vannak. Nagy tisztelettel olvastalak.
blue: (04-05-2006 @ 08:37 pm)
Nagyon jó! Gaby
Audrey: (04-05-2006 @ 08:56 am)
Nem találok megfelelő szavakat. Monumentális. Ilyet nem olvastam még Tőled. Ez valami más témájában és formájában is. Szép.
LunaPiena: (04-05-2006 @ 08:59 am)
Egy kérdés jutott eszembe a versed végére érve: újjászületés vagy feltámadás?
Anna1955: (04-05-2006 @ 09:02 pm)
Határozott düh süt a sorokból....Megleptél János, de nagyon....Ez a versed arra született, hogy el is kelljen szavalni....!!!!! Fogadd őszinte elismerésem...Szeretettel Anna :))))
kerlac: (04-05-2006 @ 09:24 am)
Szinte pogány ez a lázadó dac. Nem kér, nem könyörög, nem alázkodik. Csak megsemmisíthető, meg nem törhető. Tisztelet érte!
szemilla: (04-05-2006 @ 09:32 am)
Kerlac elmondta helyettem is! (húúú, és te ott ültél a kocsiban mellettem! aszta!)
_zizike_: (04-06-2006 @ 02:02 pm)
Bár látszólag utolsóként érkeztem, elsők között állok mögötted a sorban, Ki e megrendítően mély gondolataid velünk íly bátran megosztottad. Őszintén gratulálok a versedhez! :) Erzsi
csizi: (04-06-2006 @ 06:38 am)
Nem értek én az esszé íráshoz, csak egyszerűen küldök egy baráti ölelést.
fenyesi: (04-06-2006 @ 07:09 am)
" Pedig neki messzi helyekről
hozattak cédrust, hogy a jövőnek
tetszelegjen gyolcsokba tekerve, s
végül egy üres papirusszal lett teljes
az élete.
S mind, kik írtatok, majd olvastok
ezután, legyen teljes a Lent és a Fent,
Együtt.
fTJ
prayer: (04-07-2006 @ 07:20 am)
Sokszor egy élet kevés ahhoz, hogy rájöjjünk, mi végre vagyunk itt a földön. Elfogadnám én is, ha tudnék róla, de igy csak hiányától vergődöm. Ezt éreztem versed olvasásakor.