Cím: Feltámadás Szerző: fényesi - Tóth János (04-07-2006 @ 07:20 am)
:
Én mondom nektek, semmi az mit láttok, semmi az, mit éreztek, vagy mit szóltok, és mégis igaz! Igaz, amennyire egy a Lent és a Fent.
A Nílus felől hordja magvait a Teremtő erő, és lehajtva fejünk állunk szépsége előtt. Papnők szeméből jósol Új Hajnalt a Világ, gyermek lesz az agg, és vénség ölt gyermeki álcát! Lélekre talál a test, testet ölt a lélek, üresen ringó ladikot hord a napföveny. Eljött hát. Eljött, s pedig hittük, most kábán bámuljuk, ahogy lépte nyomán virág ered, Időtlen s mégis feledett hangokat formázunk, de kimondani még fél a szánk.
Pedig neki messzi földről hozattak cédrust, hogy a jövőnek tetszelegjen gyolcsokba tekerve, s végül egy üres papirusszal lett teljes, balzsamos élete. S mind kik irtatok hozzá, majd olvastok Felőle! Jeleit csak ti értitek, járása nektek lesz ismerős, keze felétek hajlik csupán, bűnösök lesztek az Elsők közt, s bűntelen hulltok az Igazak csatáján! Nincs más út, nincs más meder! Sólyom uralja az eget, ki vadnak tűnik, örökre elvész! Szelíden hajlik a Hold két karjába egy Megbékélt csillag, mélyen morajlik a tenger!
Édes gyümölcsöket szakit remegő Kezünk, adnánk valamit magunkból, de pillantása csak káprázat hiú lelkünknek! Az Egyetlen Erő lehet csak ennyire a miénk! Az Utolsó pillantás lehet csak ennyire Örök! Az Örök lehet csak ennyire Semmi, mint mi vagyunk! Mind mi vagyunk. S, mint mikor az Igaz elönti létünk szárazra szikkadt partjait, s fürdenénk üde cseppjeiben, hogy megmeritkezve adjunk hálát az Eljövetelért, akkor kell újra leborulni áldozati helyekre, feltenni újra a kérdést: Mennyire vagyunk mi méltók a kegyhez, hogy szeressünk?
Én mondom nektek, Minden az, ami a Semmiből jön, és a Semmi a Minden! Válasz a szótlanság, és magasztos kérdés bennünk a Csend.
(236 szó a szövegben) (705 olvasás)
_zizike_: (04-07-2006 @ 01:11 pm) Nehéz méltó szavakat találni ... a mondanivalódhoz. Csak csendben hallgatok és gondolkodok. Köszönöm, hogy olvashattam! :) Erzsi
veva: (04-07-2006 @ 02:07 pm) Szeretem, bármit is írsz - talán mert olyan nekemvalóan (számomra is érthetően) írsz! :)
fenyesi: (04-07-2006 @ 03:50 pm) "Nem tudok semmit, nem érzek semmit,
amit tudok Tiétek, amit érzek Tiétek.
Táblát bontott előttem az elvonuló Vihar,
-A szelet csak az érzi, ki arcát odatartja-
ez rajta a felirat."
S Nektek, kik most olvassátok a sort,
lehet az Fény, vagy Sötét, de Igaz.
fTJ
Fata_Morgana: (04-07-2006 @ 04:48 pm) "Egyszer könyveket hoztak elő, mutatták
a Törvényt, felolvasták bűneinket: Hisz
mi tudjuk azokat a legjobban!" Nekem egyáltalán nem tűnik újszerűnek a stílus, inkább bátrabbnak, többnek! Csak így tovább!
Anna1955: (04-07-2006 @ 08:11 am) Kedves János, érdekes ez a vers, talán már a második amely nem olyan mint a többi. Amellett, hogy gyönyörű, még tartogat gondolkodni valót bőven. Újszerű számomra tőled. A téma kapcsolása, a filozófikus mélységek, még a forma is másképp hat rám mint eddigi verseid amelyeket ismertem. Nem biztos, hogy jól fogalmaztam meg amit érzek. Úgy érzem más dimenzióba röpülök amíg olvaslak....Köszönöm az élményt, szeretettel Anna...:))))
Audrey: (04-07-2006 @ 08:23 am) Olyan, mintha egy próféta szavait hallanám... Tőled szokatlan hangnem, stílus, és téma ez, kedves Fényesim, de illik Hozzád. Örülök, hogy újabb gyöngyszemmel gazdagítasz minket.
szemilla: (04-07-2006 @ 08:26 am) már majdnem vitatkozni kezdtem veled, és el is kezdtem gépelni a szöveget, de hirtelen olyan kicsinek éreztem magam, hogy ilyen nagy dolgokról vitatkozzak... na, meg aztán eszembe jutott a karácsonyi versed is, hogy szelídül bennünk a szeretni vágyás... húúú, ez azóta is eszembe jut nap, mint nap, hogy milyen kín: szeretni vágyni.. most pedig ez a mennyire vagyunk méltók arra, hogy szeressünk kérdés... mi marad, ha még szeretni is csak akkor lehet, ha méltóak vagyunk rá - kérdeztem vissza hirtelen, de aztán rájöttem, valahogy így kellene: először méltóvá válni arra, hogy szeressünk, mert szeretni nagy feladat, vagy mi a csuda, meg felelősség, bár én ahhoz nem értek... csak még azt nem tudom, hogy amíg valaki nem méltó arra, hogy szeressen, addig mit csináljon? mert ha nagyon komolyan veszem ezt a kérdést, akkor egy élet is kevés arra, hogy a szeretésre méltóvá legyen az ember... de szeretet nélkül meg.. ehj, el sem tudom képzelni! (de Hemingway is megmondta: beszélni két évig tanult, hallgatni negyvenig... -majd lassan én is megtanulok hallgatni, és akkor talán minden érthetővé lesz)
gabiga: (04-07-2006 @ 09:02 am) És mondom néktek:/Figyelemmel olvassátok e veset!/Mi Minden és Semmi az Ember,/Hit, remény és Szeretet/ És a Csend, a lélek Csendje/Mit hallgatni kell,/Hogy meglásd a láthatalant/ Megértsd az érthetetlent./Amen
BB: (04-07-2006 @ 10:04 am) "THOT (Tudó) jelen volt az egyiptomi élet nagy fordulóján, és meggyógyította Osirist. Neki köszönheti Osiris, hogy sérüléseibe nem halt bele. Mindennap megjelent az Ösúr betegágyánál, bekente sebeit olajjal és bekötözte azokat. Gyógyítása sikerrel járt. Meggyógyította a beteg szemét, helyreigazította elferdült orrát, egybeforrasztotta széttört bordáit és férfitagját visszavarrta. Osiris kiheverte sérüléseit." - reggeli dohányfüstös szertartásaink nyomán lassan összeáll a kép. Ez az új kép... B.
Lacoba: (04-07-2006 @ 12:19 pm) Magasztos versed nagyon megfogott János. Elgondolkodtat, hogy milyen közel van a minden és a semmi egymáshoz, és az a piciny mezsgye sem mindenkinek egyforma. Átütő erejű vers.
prayer: (04-08-2006 @ 08:49 am) Tanításaid minden bizonnyal, hasznunkra válik!
|