:
Mint gördülő kavicsok egy égi Lejtőn,
zuhannak felém érthetetlen
mozzanatai egy igaz világnak.
Este van. Vihar van. Puha neszeibe
téved most minden kóbor szellem,
amott egy újjáéledt sor lebeg,
titkos keresztet rejt a fal mellett
osonó koldus mocskos ruhája.
Istenek közé férkőzik egy hitetlen,
töviseket tép ki önön bőréből egy
vértől prüszkölő vinnyogó kisded.
Ez hát az Élet. Megijedt fénylidércek
cikáznak vakon író költők gerince
mentén, szétdobált emlékek közt
kutat holmi használható után, de
csak a zenét találja. Ahogy Te.
Ahogy Te sikítottál, ahogy Te sírtál,
ahogy Te mutattad, ahogy eltakartad,
ahogy melléültél az egyetlen dallamot
játszó, utolsó hangszernek, amit
még nem rágott szét az enyészet,
az emberi érzéketlenség! Takargatjuk
az utolsó megmaradt bárányt!
Borzoljuk göndörségét a Mélység
dombjának, ívét illetjük szánkhoz
egy üres kehely teltségének.
Fogának nyomát keressük, lépte
nyomtalanságát vesszük követendőnek.
Csak a zene, ahogy Te. Ahogy ledobjuk
magunkról a mások szavait, mint
kinőtt kötöttségünket egy megtanult
iskola tekintélyének. Ahová fény ér,
fényt nyel el a mindenség. Ahogy a zene,
úgy Te, ahogy Te, úgy a zene!
(143 szó a szövegben) (737 olvasás)
Fata_Morgana: (05-04-2006 @ 01:42 pm)
Templomi áhítat van ebben a vers keltette atmoszférában, honnan mégis az erotika az utolsó sorok között?, mea culpa.
blue: (05-04-2006 @ 03:51 pm)
Csak olvasom, és olvasom soraidat, szép, mint mindig.
Tarzan: (05-04-2006 @ 06:52 pm)
Huh! Ez..., mit is mondjak! Rengeteg info, rengeteg kép. Huh. lehet elolvasom még egy párszor! Örülök, hogy olvashattalak! Gratula! Péter.
Lacoba: (05-04-2006 @ 07:43 am)
János felemelő érzés Téged olvasni.
Netelka: (05-04-2006 @ 08:34 am)
Egyéni képi és gondolatvilágod magába szippantja az olvasót. Élmény olvasni Téged!
mango: (05-04-2006 @ 09:02 am)
Nagyon kevesen tudják elérni, hogy ünnepélyes csendben olvassa minden sorodat a Téged olvasó...Hogy csinálod...? Rajtad kívül egyetlen embert ismerek, aki mélységes csöndet parancsol gyönyörű verseivel, akárhányszor olvasom...Nem egykönnyen befogadható vers: többször kell ízlelni, míg szétolvad a szájban, fülben, szívben kellemes aromája...
Audrey: (05-04-2006 @ 09:09 am)
Nehéz lenne Téged felülmúlni a képeid meghökkentő és olykor paradox realizmusában. Azontúl van bennük valami absztrakt, valami megfoghatatlan. És valami reménytelen. Mikor is adod már ki végre az első kötetedet?
Anna1955: (05-04-2006 @ 09:15 am)
Hallani is szeretném ezt a csodát...Csak ennyit tudok kinyögni....Ölellek szeretettel Anna..:)))
hori: (05-04-2006 @ 09:37 pm)
Nagyon jónak tartom. Grat.!
BB: (05-04-2006 @ 09:46 am)
Ez remek, Pajtásom!
"És jött a doktor, és azt mondta,
Hogy nagyon beteg vagyok.
Vigyázz magadra! - szólt a n?vér,
...
De nekem nem kell, nekem nem kell gyógyszer,
Adjon valami mást..."
LunaPiena: (05-04-2006 @ 10:29 am)
Mindig ráddöbbenek... nagyon érne már neked egy saját kötet!
csizi: (05-05-2006 @ 05:01 am)
Ahogy a zene, Te is úgy. A hatás nem marad el. ( Most sem )