Cím: Emberi hívságok
Szerző: fényesi - Tóth János
(08-01-2006 @ 08:40 am)
:
Salsa
Milyen mély a forróság, ahogy
lépéshez idomul a tűz-kéj, simulva olvad
vízbe a parti föveny. Fehérre vakít a lány
kása foga, megmar, csípődön ritmust simít
a vörös selyem. Életbe sikít a réz hangja,
hátrafésült hajakon kéken villan a bár reklámja:
Ma mindenki vendégünk az életre!
Tömeg van. Egy izzadt hátú zongorista mellé
üt, de elnéző a mosoly, üresen mélázik a Bárka,
az Élet ma nem akar messzire hajózni.
Repülés
A föld felett szállok. Szárnyak nélkül,
csendben. Egyedül. Kezembe kincset
adakozott hitem. Enyém, és mindenkié.
Kutatom az utat, csak így óvhatom.
Hegyormokra bíbor fátylat lebegtet
a vihar, zuhatagok cseppjeitől anyám
arca is könnyes. Felnéz, odaint milliónyi
névtelen vándor, hajamba ezüstöt
fésül az idő nyitott tenyeremből vért
olvaszt a Nap. Az emberek? Mosolyognak.
Eretnekség
Parazsat öklendez a megrepedt föld,
fekete kendőbe kérezkedik egy
halovány csecsemő, szeméből
bánatot sír a megmásíthatatlan
emberi jövendő. Megtalált kincset
ölel rongyaihoz egy kitagadott isten,
tábláján a felirat: Megmérettettél
(153 szó a szövegben) (735 olvasás) 
persecuted: (08-01-2006 @ 01:33 pm) Az Élet ma sem akar messzire kihajózni, sirat egy
fekete kendőbe kéredzkedő gyermeket és egy üres
keresztet valahol valahol valahol, azt gondolom, tudod, hogy értékelhetetlenül jó vers ez, igen, tudod..
boblogan: (08-01-2006 @ 03:11 pm) Nehéz, súlyos, színvonalas. Mint általában.
hori: (08-01-2006 @ 03:48 pm) Idézhetnék jó néhány sort. Remek, ahogy szokott!
fenyesi: (08-01-2006 @ 08:43 am) Hozzászóló: gabiga
(Dátum: 08-01-2006 @ 08:07 am)
Comment: Huhh! Ez tömény! Úgy fejbekólintott, mint egy deci jóféle pálinka. Zúg a fejem tőle, visszhangoznak benne a mondataid. Ez nekem nagyon, nagyon..."ott" van!!!!
[ Ennek az észrevételnek a törlése ]
Anna1955: (08-01-2006 @ 09:49 pm) Drága Jánosom! A repülés a kedvencek közé került....)))) Természetesen a másik kettő is osztályon felüli élményt nyújt, mint minden amit eddig olvashattam tőled....))))
csizi: (08-02-2006 @ 07:24 am) Az a helyzet, hogy a Silvuplé-ben voltam aznap este Budapesten. A Salsa az kérem ilyen. Talán csak nem láttál ott, ( lelki szemeiddel ) Persze nem engem láttál, én ugyanis nem táncoltam csak a többiek. Sokan. Vállon vagy ölelve.
fenyesi: (08-02-2006 @ 07:29 am) Aki így, vagy úgy de Mindenkinek!
(Persecuted: Iszonyú, hogy mennyire nehéz az úton olykor. Viszont csak egy van...
Csizi, jóbarát! Sosem láttam salsa-t élőben még. A ZENÉT, azt hallom, látom!
Ti, mind kik írtatok nekem! Értetek!)
fTJ
mango: (08-02-2006 @ 08:43 am) fénykém, csak most értem ide...Elkéstem, - de a dicséret nem késhet el :) Tóthjánosos-vers, kétség kívül :)
Angeli: (08-02-2006 @ 09:31 am) Úgy írod le a salsát, mint aki táncolja, és úgy írod le, hogy közben mindenki táncolja, érzi az érintést, látja a vörös selymet. Súlyos, mégis könnyű az egész. És én is idézhetnék, de akkor idézném mindhárom részt.
aranytk: (08-05-2006 @ 11:43 pm) Tartalmas, nagyon jó írás! A cím remekül összegzi a mondani valót. Azt hiszem, visszajövök még ide... Szeretettel: Kati
|
