zanzaa: (10-03-2006 @ 10:22 pm)

óóó, látom, hallom, érzem és tudom... jó volt olvasni :-)

Audrey: (10-03-2006 @ 10:23 pm)

A csend hatalom... mondják az autentikusok. Szerintem a csend magány. Beburkolózunk vele a hideg ellen, de csak jobban fázunk. A csend néha még fájni is tud, de olykor megnémul a száj, és hiába akarna szavakat formálni, hang nem jön...

veva: (10-03-2006 @ 10:57 pm)

Olvasom... többször is... - de csak sejtem.

LunaPiena: (10-04-2006 @ 07:27 am)

Bele tudnám képzelni Mártáék történetébe...

zsuzsuzsu: (10-04-2006 @ 08:26 am)

Magány, csönd. Nem mindig saját választásunk. Fájdalmas, de gyógyitó is.

Lacoba: (10-04-2006 @ 12:02 pm)

Ismerős helyzet János! Nagyon markolós mostanság, nekem!

csitesz: (10-04-2006 @ 12:26 am)

Tökéletesen igazad van. Rész + Egész= Egy. Jó volt olvasni. üdv. Józsi

102: (10-04-2006 @ 12:58 pm)

Lemondó, mit mondjak... Olvasom reggel óta. Nem a megszokott hangod, de persze élöben sem. Hááát... Eszembe jutott még Richard Dreyfuss is, ahogy a Harmadik típusó találkozásokban áll egyedül a halotti csendben a fénysorompó elött, a majd szétesö furgonban, de nem jön vonat. ...aztán valami földöntúli erö vagy hatalom... ki tudja... Remekül megírt, jól kígyózik, és nem a saját farkába harap az a kígyó. Csááá! 102