aranytk: (09-08-2007 @ 07:41 pm)

...s nem akarod már befogadni az üres utakra rátörő hajnalt, jelent-kergető zajok süketségét, mert már mindenen túl vagy, de még innen... - meghatóan szép szavakkal írtad le az érzéseid. Ölellek, szeretettel: Kati

Eroica: (09-08-2007 @ 08:00 pm)

Mintha... minden szavad nekem szólna. Köszönöm.

AngyaliAndi: (09-08-2007 @ 09:27 pm)

S nincs olyan más, mint te! mestere vagy a gondolatoknak!:)))))))))) Puszi: Andi

kerlac: (09-09-2007 @ 01:56 am)

Nagyszerű vers. Olyan, amit érdemes és kell is olvasni.

AngyaliAndi: (09-09-2007 @ 06:54 pm)

A hangyáknál talán így van, de az embereknél nem a boy a lényeg, hanem az egyén. ÉN. S így mindenki különleges. Senki más nincs olyan, mint ő. Mindenki máshogy érez bizonyos dolgokkal, eseményekkel szemben, s ez már minket külön egyéniséggé avanzsál. Mint itt is. Ugyanazt a sorokat olvassuk, mégis homlokegyenest mást érzünk belőle.

fényesi: (09-09-2007 @ 07:47 pm)

Kedves Audrey! Visszatérő figyelmed is köszönöm! Legyen békés estéd! fTJános

prayer: (09-09-2007 @ 08:56 pm)

Érdekes a gondolat. Valahogy olyan, mint ahová akadt lábam: Valahol "két világ közt".

blue: (09-09-2007 @ 10:05 pm)

Nagyon szépen írtad le a sorokat, még visszajövök olvasni. szeretettel: gaby

Audrey: (09-09-2007 @ 10:16 pm)

Angyalibaby, ez csak világnézet kérdése... Utazz egy kicsit keletebbre, és meglátod. A hangyák is egyéniségnek érzik magukat, mert van egójuk. De a rajtuk taposó lábnak vajon nem mindegy-e?

Audrey: (09-09-2007 @ 10:34 am)

Olyan pedig nincs, aki már mindenen túl van, mert ehhez egy élet nem elég... Olykor úgy érezzük, sokkal öregebbek és tapasztaltabbak vagyunk, mint amennyit a nekünk egy élet alatt kiszabott évek alatt elérhettünk, és megszereztünk. De szűklátókörűség azt hinni az élet bármely állomásán, hogy már mindent megtapasztaltunk, vagy majdnem mindent, miközben talán semmit sem abból, ami igazán fontos. Aki egész életében csak az utat keresi, az nem talált, és nem is fog találni soha semmit. Az út csak eszköz a megtaláláshoz. Önmagunk megtalálásához, és nem tesz senkit bölcsebbé a bolyongás maga. Vannak emberek, akik a saját hibáik következményeit nyögik egész életükben, a hibáikból nem tanulnak, és aztán hajlamosak azt képzelni, valamiféle hatalmas kereszt jutott nekik küldetésül, hogy cipeljék, és ettől ők már próféták is. Ugyanolyan hangyák vagyunk mindannyian, dolgozunk szorgalmasan, szenvedünk, és időnként egyet-kettőt eltaposnak közülünk, de egy hangya élete semmit nem ér. Mert a boly a lényeg, és a boly tovább él, amíg hangya létezik a földön. És minden hangya egyforma a boly szempontjából, és egyik hangya se gondolja, hogy ő fontosabb, mint a másik, vagy valami kivételes küldetése van, ha egyszer ugyanazt teszi minden egyes nap, mint a többi társa. Legfeljebb ámodozik valamiről, és miközben ébren álmodik, az élet szépen elsétál mellette, és úgy végzi be, hogy még annyit sem tett, mint amennyit megtehetett volna... Ez jutott eszembe a vers mondanivalójáról.

fényesi: (09-09-2007 @ 11:07 am)

Köszönöm Mindannyiótok figyelmét, szavait! (Akár tudja, érti, érzi, vagy úgy véli, hogy érti) Mind fontos! Legyen békés napotok! fTJános

Audrey: (09-09-2007 @ 11:35 am)

Nem kell érteni a szavakat, csak ismerni az embereket...

Anna1955: (09-10-2007 @ 08:51 pm)

Igen, azt hiszem eléri az ember azt az állapotot, amikor úgyérzi, hogy már mindenen túl jutott, de még itt van...ezzel együtt sokszor azt is érzi az ember, hogy ez csak véletlen ostoba félreértés, hiszen jobb lenne már nem innen lenni. Én úgy gondolom az életben talán a legfontosabb a megtett út...nem a cél, hiszen azt vagy eléri az ember, vagy nem, de maga az élet, az az út, amelyen nem mindegy, hogy csak vakon bolyongunk, vagy látunk és megélünk minden napot. Kihozva belőle a maximumot...ezekkel a gondolatokkal foglalkoztam, mikor elolvastam versedet...:))))Gratulálok..:)))

fényesi: (09-10-2007 @ 10:11 pm)

...és akik jöttek még, s szóltak! Legyen Igaz nektek, és én köszönöm! fTJános

102: (09-10-2007 @ 10:57 am)

"A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert." (Weöres Sándor) remek darab, Pajtásom! egyszázkettö