Cím: Koldus ima Szerző: fényesi - Tóth János (03-07-2008 @ 03:17 pm)
:
Szabad nekem koldulni, mert mindenem adva hozzá. Markomban fogan új hitet a csonka sors, hazudik talán, de nem bánom. Szemem is vak. Fényt lelkemből hasít a kétség, mit az Út elémvezet, felemelt fejjel várom.
Van hitem, így kételkedek. Van szavam, hát nem szólok. Van lábam, így nem mozdulok. Van kezem, hát nem ölelek. Van könnyem, hát megfulladok. Szobrom van, összetöröm, a csöndet felverem, házakból kibújok, vizeket elapasztok, nincs semmim, hát adok! Palotám van, gubbasztok hát egy félretolt tehervagonban.
Időm van, hát elkések. Szeretek és nagyon félek.
Tégy engem látóvá, hogy vak maradjak! Ölj meg örökre, hogy élhessek egy pillanatra! Beszélj, hogy egy szót halljak! Érints meg, hogy mindvégig árva maradjak!
Mert örök a vakság, ha látok! Örök a szótlanság, ha beszélhetek, s lábam sem mozdul, ha léphetek! Hogyan is ölelhetnék, ha karjaim emelhetem, hogyan is hihetnék, ha kételkedem?
Mi Atyánk! Ki vagy Te a mennyekben? Hol van az a szentség? Jön-e valaki a Te országodból, és az akarat, akarja-e itt a Földön? Tegnap megadtad-e a kenyeret, megbocsátottunk-e magunknak a mások bűneit elnéznünk, és a kísértést engedtük-e szabadon, hogy megmentessünk örökkön örökké? De áldj meg minket! Még ma.
(156 szó a szövegben) (748 olvasás)
102: (03-07-2008 @ 03:55 pm) még ma! szép a nap, Pajti! különösen, ha még olvashatlak is ...
a_leb: (03-07-2008 @ 04:47 pm) Fényesi, nagyon megfogott a versed, nagyon elgondolkodtató. Akinek mindene van, semmije sincs... nagy gondolat, én is így érzem, a hiány teremt.
aLéb
szellzsofi: (03-07-2008 @ 05:23 pm) Béláknak igaza van, azé az út, aki maga választja - és itt minden adva van, hogy eldodhassa. De szerintem nem csupán ennyi. Mindent mi választunk, a tetteket, a mozdulatlanságot, a megváltást is , és ironikusan, mai emberként rögtön. És azért engem a egész vers során a miért kísértett, az ok, ami mögötte van. De az a végső igazság lenne... maradok tisztelettel, Zsófia
szellzsofi: (03-07-2008 @ 05:26 pm) Elnézést kérek a lemaradt, tévesztett betűkért - a gondolat gyorsabb, mint a kettő, gépelésre képes ujjam. szellő :)
LEKA: (03-07-2008 @ 06:13 pm) Míg olvastam elgondoltam, kinek is szólhat. Lehetne ugyan személyre szóló, akár nemzeti is, akár hitvallás is....Mindenképpen jó volt olvasni gondolataid. Éva
norbert: (03-07-2008 @ 07:54 pm) Az utolsó szó...még MA!
És mindíg-mindíg csak ma legyen.
Nagyon komoly -rokon- gondolat, szépen összerakva.
Norbi
csitesz: (03-07-2008 @ 08:57 pm) Megharározó költőm, F. Villon Ellentétek c. verse ugrott be a versed olvastán. Elő is vettem. Az érzés ugyanaz, a te versed itt, most éli át a kétségeket. Ellentétek. Taszítják egymást, de egymás nélkül nem léteznek. Nagyon jól megérezted. Gratula. Józsi
Anna1955: (03-07-2008 @ 10:50 pm) A kétségek bennünk vannak...:))))
kiralylany: (03-07-2008 @ 11:56 pm) Az utolsó versszakig zakatolt bennem a zen. "Az út tétlen, mégis mindent véghezvisz észrevélten..." S a bölcs, ki halad, mert egyhelyben marad, nem őrzi magát, ezért megmarad, saját érdeke nem űzi sose, így teljesül saját érdeke... Az utolsó szakasznál azonban beharangoztak, és már láttam nagyanyámat térdepelni, ahogy szorongatja a kis imakönyvét, és énekel. Mert hisz.
fényesi: (03-08-2008 @ 03:24 pm) Engedtessék meg, hogy Mindannyitokhoz szóljak,
hiszen az ok, amiért írtatok nekem, mind egy tőből fakad.
Szép a nap, amikor van! Amikor a bennünk is
létezővel találkozunk, és bizonyságot, üzenetet hiszünk belőle,
vagy jelet, megértést egy rég hallott szóra, akkor meg nem értett
történésre. Az Út igazára. Annak az Útnak, amit akár választunk,
akár a születésünk pillanatában levett Sors-csomagunkkal csak
elindulunk rajta. Igaznak kell lennie ahhoz, hogy vissza-visszanézve
megmaradjunk rajta, és higgyük, hogy ami történik, annak úgy kell
történnie! Másképp csak visszatérő döntések várnak ránk ugyanolyan
útszakaszainkban. Ahogy az egyén, úgy egy közösség (nemzet) is
körkörös fejlődési vonalon halad. Amilyen vagyok, befolyásol, formál
egy közösséget, így egy nemzetet is. Egymásra hatnak. Ahogy tegnap volt,
úgy lesz a mából a holnap. Amit ma kérünk, nem csak magunknak kérjük.
Általa lesz az Ellentétek egyensúlyára épülő Világunk egy Egész.
Vannak kétségeink. Ez is természetes, ahogy az eredendő tudáscsomag
létét is hiszem. Abból az egyből épül fel minden köröttünk és bennünk.
Legyen az a Keleti, avagy a Nyugati út. Észak a déllel is összefut. Kört formál.
Ilyenformaképpen egy az Eredet és a Vég, a Hit és Hitetlenség. Harangszó,
és füstölők illata egy kertben. Hit.
Én köszönöm Nektek!
János
AngyaliAndi: (03-08-2008 @ 10:39 am) Gyönyörű sorok, de kérni már nem kérek régóta. Puszillak!
erda: (03-08-2008 @ 11:18 pm) Hasonlóan fohászkodunk és hiszünk..., úgy vélem. Gyönyörű ez az ima, gratulálok! :) Éva
stando: (03-08-2008 @ 12:05 am) Ámen.
lena1: (03-08-2008 @ 12:31 pm) Nagyon igaz és megható sorok, kedves János.
Szeretettel.Lena
aranytk: (03-10-2008 @ 04:10 pm) A bennünk zajló küzdelmek segítenek, s visznek előre az Úton. Amit ma nem értünk, arra a holnap ad választ. Ami pedig minden kétségen, ellentmondáson átsegít: a Hit, mely rendíthetetlenül nyugtázza: minden elem egymásba épül, minden lépés egy előző folytatása, minden szó egy újabb gondolat bölcsője, és így tovább... Versed nagyon erős, elgondolkodtató! Ölellek: Kati
|