:
Felvérteztél a süketség áldásával, hogy
ne halljam az erek szakadását.
Megvakultam miattad, hogy ne
lássam, amikor megbotlasz. Számat
is befogtad, hogy ne bizonygassam
szereteted! Mégis hallom amikor
téged követel a tömeg, és tudom
melyik az a kő, ahová lépned kellett,
hogy akkor szóljak, amikor te akarod!
Ne értem kiálts hát Uram!
……………………………………………………………..
Nem én adom a választ,
ahogy kérdezni sem én kérdezek!
A titkokat nem fedem fel, ahogy
egyet sem kértem! Ne hibáztass,
ha hibát nem vétek, s hittel se
bíztass, ha önmagam felélem!
Mert benned van a válasz, amit
hittel elviselsz, és titok is csak
egy van. Amit élünk. Így viharban
se félts, ne értem kiálts! Mi már
csak együtt kérünk, amikor félsz,
mindkettőnkért megremegsz.
(100 szó a szövegben) (734 olvasás)
lena1: (06-08-2008 @ 02:11 pm)
Végtelen hitedtől és szeretetedtől megremeg az ég is. Fájdalmasaan megírt, szép sóhajtás a versed, kedves János. Szeretettel.Lena
agnes: (06-08-2008 @ 06:14 pm)
"Mi már
csak együtt kérünk, amikor félsz,
mindkettőnkért megremegsz." Ez gyönyörű,...Gratulálok!
erda: (06-08-2008 @ 07:42 pm)
Gyönyörűszép sorok az önzetlen, tiszta szeretetről, a féltésről. Nagyon tetszik! :) Éva
Lyza1: (06-08-2008 @ 09:37 pm)
Az odaadás a hűség és a tisztaság árad soraidból valamint az együvé tartozás...
" Így viharban
se félts, ne értem kiálts! Mi már
csak együtt kérünk, amikor félsz,
mindkettőnkért megremegsz."...Ezért a pillanatért érdemes élni!...Gratulálok versedhez!...Szeretettel: Lyza
AngyaliAndi: (06-09-2008 @ 07:59 am)
Annyi gondolat... van miről merengeni alattad. Puszillak!
Anna1955: (06-09-2008 @ 10:29 am)
Mélyenszántó, elgondolkodtató sorok...A Tőled megszokott minőségben...Gratulálok...:)))))
szellzsofi: (06-09-2008 @ 10:55 pm)
Nem is tudom eldönteni, hogy ez vers-e, vagy valami több. (most elnézést kellene kérnem az irodalmároktól, de nem, mert az egy műfaj/ta, ez itten meg egy műfajfúziós ódaima) Nagyon hümm. :) Zsófi
piroman: (06-09-2008 @ 11:44 am)
Gratulálok, ez komoly vers!
fényesi: (06-10-2008 @ 08:22 pm)
Béke.
Bárcsak elmondhatnánk úgy, hogy értsétek! LÉTEZIK!
Van egy kéz, ami pontosan beleillik a kezedbe. Van a lépésnek egy ritmusa, ami odasímul a tiedéhez. Egy pillantás, ami ugyanazt hiszi.
Adomány.
Igy vallok a kedvesemről.
Köszönettel vettem szavaitok!