Cím: Hazatérők dala Szerző: fényesi - Tóth János (10-24-2008 @ 08:41 pm)
:
Fénylő Napunk! Aranyra öntöd a tereket, és árnyékba, árnyékba fésülöd szétszórt vonalaink!
Ahol állok…, nincs semmi, ahová készülök, a mindent találom! Aranyad távoli káprázat, árnyékod félelem-
pedig ujjaink vízhez érnek, hajunkat szétbontjuk, léptünk selyemvérben gázol, kézfejünkhöz hűség simul.
Mert egyszer hazatérünk mind. Testünk illatos földdel ölelkezik, egybeolvad, mint tavaszra lélegző folyón a jégből szabadult hasadás.
A stációkat járom sorra, szerepekre osztódom, vagyok,élek, kockát vetek, keresztre fel magam szegzem.
(50 szó a szövegben) (717 olvasás)
varga80: (10-24-2008 @ 08:59 pm) Nagyon megfogott, köszönöm neked!
Lyza1: (10-24-2008 @ 10:54 pm) Olyan, mint egy gyönyörű fohász!...Csodálatos költői képekkel!...Megérintett!...Szeretettel: Lyza
taci: (10-25-2008 @ 07:35 pm) Versed minden mozzanata gondolatébresztő és kérdéseket felvető. A kezdősorok szépek, kifejezők, de hirtelen megtorpanok, amikor azt olvasom, hogy: árnyékod félelem- Aztán ahogy haladok tovább, rájövök: itt életútról van szó, ami valóban szerepjátszás. Mert egyszer hazatérünk mind - mondod, s én csak remélni merem, hogy úgy mint a tavaszra lélegző folyó, mert abban van valami bíztató és igéretes. Szép vers. Köszönöm.
alamina: (10-25-2008 @ 09:25 am) János, olyan mély, megtisztító gondolatokat hoztál megint,ami után muszáj elcsendesedni.Olyan tisztán, érezhetően foglaltad össze a har madik versszakban mindazt, ami igazabbá teheti az életünket.És mégis...Végig kell járnunk mindannyiunknak az utat,közben kockát vetünk, szerepekre osztódunk, önmagunkat szeretnénk megváltani.Még a hívő ember is.Talán, mert a hit alapja a kételkedés.Miért is van, hogy csak a kézzel fogható dolgokat érezzük sajátunknak? Pedig hát...Minden emberben megvan a vágy, hogy valami értékes, igaz, mély egész részévé váljon.Millió formában törekedhetünk felé, és ugyanennyiszer fojtjuk meg magunkban.Most úgy érzem, minden "magasztosabb" érzelmünk is az erre való törekvés, vágy része. Sok gondolatot ébresztett bennem a versed. Szerintem másban is. Egészen kiváló. Le ne vedd!))) Ildi
a_leb: (10-26-2008 @ 06:43 pm) ...és aztán a csend, és aztán az újabb utak, a tiszta képektől a fantázia féktelen világáig, és aztán az újabb kereszt, hogy így sem nyerjünk bocsánatot. Sem a múltért, sem a jelenért, sem a jövőért.
Remek vers, évezredes soha véget nem érő történet.
aLéb
AngyaliAndi: (10-26-2008 @ 09:38 pm) Tapasztalás minden sora. Köszönöm neked. Puszillak!
Benjoe: (10-26-2008 @ 11:10 am) Kereszteket állítunk magunknak, és ki is használjuk azokat, mély és kifejező vers, Joe
fényesi: (10-27-2008 @ 09:10 pm) Az egyik legfontosabb (talán nem is helyénvaló a jelző!), hogy utunk igazára visszajelzéseket kapjunk.
Ezért köszönöm most minden szavatok!
fTJános
piroman: (10-27-2008 @ 12:53 pm) Hm. Ateista lelkem :) ellenére értékelni tudtam érzéseidet, és ezt a szép verset. Grat.: piro
Anna1955: (10-28-2008 @ 01:02 am) Sokszor elgondolkodom a hiten. Vajon honnan fakad? Bennem van kétség...Talán a hit is csak menekülés, egy magunkra zárt világba. Bár ha a lélek békéjét nyújtja...nem tudom...Elgondolkodtattak soraid.
|