Hozzám szokott lágy dalok
                         melyek még elviseltek engem.
                         Kenyér szagú hajnalok.
                         Hányszor belétek lestem!

                         Kiforgatott szép szavak
                         (meghűl az ereimben a vér)
                         aláhulltok belőlem
                         mint a fáradt levél.

                         Őszre váltott alkonyatból
                         füst száll az égre fel,
                         fegyvertelen napjaim,
                       - de már nem érdekel.

                         Elmegyek tőletek,
                         ne halljátok dalom.
                         Előtte kenyerem
                         még a sárba tiprom.

                         Szép szavak! - Szép szavak
                         már nem értek hozzám el.
                         Tintámból a sok betű
                         csak érthetetlen jel.

                         Gallyat török akácfából
                         mely csupasz, mint a seb.
                         Gondjaim a töviseit 
                         hadd mardossa meg!