:
Hallgatom az éjszakát
kiolvasom a napot.
Dúdolom a fák dalát,
hogy virágod én vagyok.
Kicsi dongóm messze jár
szirmocskám tőled ragyog.
Karcsú száram szomjús már
innom csókodból kapok.
Cirógatom arcodat
s te tépkedsz, -játékból tán,
s megpihennek szirmaim
gyenge lábad nyomán.
(43 szó a szövegben) (753 olvasás)
apu-s: (10-31-2005 @ 04:29 pm)
Szomorúan szép...nagyon szép!!! Jön tavasz!! A Sors Tavasza!!! Grat.: apu-s
vp_rozika: (10-31-2005 @ 04:31 pm)
Szia! Versed gyengéden kedves vallomás. Különösen az utolsó versszak meghatóan aranyos. Fogadd őszinte gratulációmat, Rozika
Anna1955: (10-31-2005 @ 06:31 pm)
De aranyos, kedves, szerelmes....:))))) Nagyon tetszett...:)))))
Profugus: (10-31-2005 @ 08:01 pm)
Valaki nagyon szerelmes:) Biztosan hatni fog a megszólítottra, ha megismeri a verset.
Myra: (11-01-2005 @ 02:53 pm)
Nagyon fontos lehet ő neked, ha tőle függ sorsod. Tetszenek a természeti képeid, és maga a vers is.
Tupir: (11-01-2005 @ 10:37 am)
Szerintem ezzel leveszed a lábáról!...
nagyon tetszett,szeretem a érzelmes verseket. Jutka
Minilany: (11-23-2006 @ 11:26 pm)
Kicsit megkésve bér, de olvasgatom a verseidet, mert te is olvastad az írásomat :) Szép ez a vers, nagyon tetszik :)
