Szerelmes filmet forgat az élet
                              kockáról-kockára pereg tova.
                              S míg alkonyomon virulva élek,
                              a nézők sziszegik: -Mily' ostoba!

                              ...Lángfelhők alatt csodálom arcod.
                              Együtt nézzük a Napfogyatkozást.
                              Veled, én, szigeten randevúzok
                              s a hullám partra lökdös egy csigát.

                              Egy jelre várva két karom lendül.
                              Te titkokat suttogsz a fülembe.
                              Lepedőnk a Hold ágyára feszül,
                              és onnan gurulunk a füvekre.

                              Liliomkertben rigó fütyörész, 
                              ha hajnalban megszólal a harang.
                              Két világközt lebeg e földrész
                              s a Teremtőnk félúton ringatja.

                              Szivárvány hídján vallomást teszek.
                              Ágrólszakadt szívünk melengetjük.
                              Új dallamot dúdolok, egy szebbet 
                              és a sas szárnyain ereszkedünk.

                              De most vége... A gépész összerogy.
                              A film lefut, és padlóra kerül.
                              Villogó vászonra árnyék oson
                              s egy gyenge néző sírva menekül.