Oldattá áll össze minden emlék.
                         Kristályként fejemben kavarogsz.
                         Magadhoz visszahúzol, ha mennék
                         s agyamból szívembe csavarogsz. 

                         Folyód sodrába zátony is akad.
                         Tajtékja letisztult vízesés.
                         Szemeid parázsa, aranyhalak!
                         Felszíne áttetsző lebegés.

                         Tengered sója szememre kövül, 
                         ha bánathajók érik partod.
                         S akkor, mosolyod, arcomon örül,
                         ha vitorlád feszesen tartod.

                         Apálykor, este, csak vergődsz bennem
                         s megfeneklett álmokkal alszol.
                         És a duzzadó Hold lüktetése
                         tőlem messze űz, mindig hajszol... 

                         - Valóságvizekbe imádkozlak!
                         Medrembe ne csak emlék legyél.
                         Áramlatokkal jövőnket hozzad
                         szerelmemből naponta vegyél.

                         S majd szivárványgyöngyöket eregetsz,
                         ha nászod táncát járod, ahol
                         lagúnámat hullámveréseddel 
                         közrefogod. Te csodás atoll!