...Hát itt vagy nekem?
                        Szerelmem mint a lávafolyam
                        mindenen átszivárog
                        s fodrában merülve
                        égeti bús lelkem kapuját.
                        Ha izzik a tűz, megolvaszt,
                        elemészt, ha csendben gőzöl,
                        szívem füstölög küszöbén.

                        ...Hát jöjj velem drága!
                        Látod mily' forró a kő?
                        Bennünk égnek az ércek,
                        mint csillagban a reszkető.
                        S ha majd lábunkkal
                        faljuk a dombokat, vizeket,
                        megáradt szerelmünk
                        csókunkban sistereg.

                        ...Hát merítkezz bátran!
                        Bennem ágyad is meleg. 
                        Miként Napnak hevétől
                        a dunna fellegek.
                        S ha idővel elhal,
                        és kihűl a kő,
                        neveddel vésve
                        a síromra tedd.