Valaha messzire szólított a kék 
                         suhanó szemem bejárta a leget.
                         Lánytavasz-virágát ontotta a rét,
                         és csipkét vertek a fodros fellegek. 

                         Látóhatárom ablakodig tartott,
                         hogy tovább nézhessünk, és még távolabb.
                         S laterna fényével szívünkig hatott
                         szerelmi nászágyunk: Édes áldozat! 

                         Azt mondtam: - Ajkadon zsolozsma leszek
                         s templomod panteizmusi oltára!..
                         Apokrif verseket dúdoltam neked,
                         és beleolvadtunk a bibliába.

                         Mára már csendesebb imákat mondunk 
                         s elfordított fejjel visszük keresztünk.
                         A horizontra mázsás felhő fordul,
                         s a szélvihar villámmal van ellenünk.

                         Most csukott szememben álmok alszanak.
                         A messzeségben nem fogom kezed. 
                         S anyává érett nyár pókhálón akadt
                         összekócolt, lógó függönyöm helyett.