:
Kenyér csücskét majszolod,
nekem csak karéj marad.
Örök gyermek maradok,
bizony, az idő halad.
Fogatlan szád rám nevet,
-Jaj, egyél! mondod – anyám,
és én újra ringhatok
kezed ráncaiba tán.
(36 szó a szövegben) (735 olvasás)
Samway: (06-07-2008 @ 04:10 pm)
Zoli ez a pár sor könnyet csalt a szemembe...egy emléket hoztál vissza vele...
aranytk: (06-07-2008 @ 06:49 pm)
Azt hiszem, nem lehet véletlen, hogy ezt a verset olvasom... ma szorongató, nehéz érzések vannak bennem... hogy elteltek az évek, már én is érzem, s egyre nehezebb ezt látni a szüleimen... Szép vers...
LEKA: (06-07-2008 @ 07:12 pm)
Szeretetráncait szövöd szívhez szóló szavakkal. Tetszik:)))
Lyza1: (06-07-2008 @ 07:51 pm)
Megható a visszaemlékezésed és a szereteted!...Azt hiszem sokan jártunk így!...Az anyai szeretetben jó fürödni, annak aki még megteheti!...Szeretettel gratulálok!...Puszi: Lyza
hori: (06-07-2008 @ 08:03 pm)
Anyámról nem tudok írni. Ehhez még fel kell nőnöm. Szép a versed, Zoli!
zoria: (06-07-2008 @ 08:13 pm)
Addig jó amig van aki miatt gyerekek vagyunk. Mélyen érintett a versed. vali
lena1: (06-07-2008 @ 08:50 pm)
Pár sorban elmondasz egy életnyi érzést. Nagyon szép. Puszi.Lena
Captnemo: (06-07-2008 @ 08:50 pm)
Igen, valami ilyet vártam. És nem csalatkoztam. A szokott stílus. Elmerengtem, csak én nagyanyámra helyettesítettem be. Szép vers.
prayer: (06-07-2008 @ 09:07 pm)
Mindenkinek köszönöm a bátorítást!
