Üres a kalitka.
Egy idős hölgy már nem szuszog.
Opálfényű gyászburok
göngyöli a sarokba tett
vödröt és a felmosót,
mit utóljára otthagyott.
A törlőruha elárvultan sír a fán.
A nyugtató barna ruhán
nem pihenhet már a szem.
Gyászolnak a tárgyak.
Eltűnt a barna ruhás néni!
Temetését valaki intézi.
Feketébb lett a panel.
A szomszédos kismadár nem énekel.
Eroica: (01-23-2007 @ 08:04 pm)
Köszönöm Jodie, néhány hónap múlva.
Zsuka49: (07-11-2006 @ 05:41 pm)
A téma szomorú, de a vers maga tetszik!:))
Zsuzsi
persecuted: (07-11-2006 @ 06:02 pm)
Nekem nagyon tetszik, nem ragozom, egyszerűen szééééép és kész:)))
blue: (07-11-2006 @ 08:54 pm)
Nagyon szomorú a versed. gaby
Lacoba: (07-12-2006 @ 06:03 am)
Egy különös élethelyzet, s sajnos mindennapos. Nagyon kifejező a versed, hogy mennyi-mennyi barna ruhás hölgy van köztünk, aztán elmegy.
zsezse11: (07-12-2006 @ 12:13 am)
Panelben élek én is. Mitől, hogyan lehetne színesebb?
Sajnos ilyen. Kalitka. De mi nem mindig tudunk dalra fakadni.
Nagyon jól megfogtad az egész lényegét.
Tetszik!
Vad Erzsi
prayer: (07-13-2006 @ 02:56 pm)
Kalitkádban csak versed nem árválkodhat! Beröpültem én is, hogy belülről csodálhassam gondolataidat. Hiába szomorú, nagyon szép!
Eroica: (07-13-2006 @ 03:13 pm)
Köszönööööm!
Anna1955: (07-13-2006 @ 06:56 pm)
Nagyon szomorú és mennyire ilyen az élet...Gratulálok versedhez...:))))
Eroica: (07-13-2006 @ 09:37 pm)
kedves Mindenki!
Örülök nektek!
Eroica
jodie: (10-15-2006 @ 07:08 pm)
Kedves Eroica! Ismerős a történeted, sajnos, de annyira szépen mondtad el, hogy még sírni is elfelejtettem. Nah majd ezután...
Gratulálok! Üdv, Jodie
