:
Alkonytájt, ha hazajött nagyapám,
hosszúra nyúlt árnya
kísértetet játszott
a folyosó
falán.
Minden nap oly izgatottan vártam,
az üveg mögött
lábujjhegyen álltam.
Tudta jól, hogy
nézem az ablakot,
hogy elé szaladok ,
hogy majdnem hasraesem,
várakozva lesem mit rejt hátizsákja,
s felteszem a kérdést
-Van-e „madárlátta”? -
Barna, száraz, picike „katona”.
Ez volt nekem akkor
a királyi lakoma.
Egy falatnyi madárlátta kenyér,
mit a kérges tenyér
nyújtott felém.
-Gyere kicsim,
egyél!-
(2006-08-16)
(58 szó a szövegben) (703 olvasás)
Netelka: (08-16-2006 @ 10:17 pm)
Ez nagyon kedves :)
Eroica: (08-16-2006 @ 10:47 pm)
Köszönöm szépen, Neti!
zsuka49: (08-17-2006 @ 08:40 am)
Aranyos kis versike!:)))
Puszi: Zsuzsi
Eroica: (08-17-2006 @ 08:45 am)
Köszi Zsuzsi! A cím mindjárt ezt az emléket idézte fel bennem. Nagyapám madárlátta kenyerét!Puszi: Erika
blue: (08-17-2006 @ 09:51 pm)
Erika, versed aranyos, már olvastam a versenybe. puszillak: gaby
Eroica: (09-03-2006 @ 12:20 pm)
Én is puszillak: Eroica