Körben,
tükörben
lásd magad
egyszer, mielőtt
még elkanászkodnál!
Először zavar,
felkavar, hogy nyomot
szőtt rajtad
a drága idő!
Szemléld csak napjaid
mély májfoltjait,
sorsod rikító
ráncnyakláncait,
miktől zavarban
vagy pőrén!
Nézd, mint idegen
bőrén a kék
szégyenfoltokat,
nagyító alatt!
Vizsgáld lelkednek
himlőhelyeit
hintőpor nélkül,
kendőzetlenül!
Élj igazmondó
tükrök közt,
léted forradásait
nyaldosva,
szenny nélkül,
megértve másokat!

Levonhatsz furcsa
tanulságokat!