wanderer75: (08-06-2008 @ 01:39 pm)

Érdekes, dallamos vers! Tetszett!

Captnemo: (08-06-2008 @ 02:12 pm)

Szerintem nem lehet olyan mélyre sem elásni, sem eltenni!!:)

anyatka: (08-06-2008 @ 07:23 pm)

Fájó szavak, nehéz út.... Ölellek Angyalanyu:))))) pussszandi

Eroica: (08-06-2008 @ 07:49 pm)

Köszönöm, hogy olvastál, kedves Virág.

Eroica: (08-06-2008 @ 07:50 pm)

Szia Kapitány! Amint a példa mutatja, a kulcsot meg lehet találni valahol a szekrényen belül. Köszönöm itt-jártadat.

Eroica: (08-06-2008 @ 07:52 pm)

Pusszandikám! Ezek a szavak valóban aggasztó fájdalmat hurcolnak. Pusszantalak!

janos51: (08-06-2008 @ 10:45 pm)

Jópofa vers---lenne, ha nem hatná át a keserőséged, és a reménytelenség. Jól ötvözted a könnyedséget a lényegi tartalommal. Privi Üdv János

Eroica: (08-07-2008 @ 08:47 am)

Köszi, kedves János, a privit is!: ))

Eroica: (08-07-2008 @ 08:53 am)

Drága L. M! Ki fogom javítani azonnal a kuncog a cuccodat, mert kínrímnek tűnik, bár én az optimista belső érzésem szerettem volna kimutatni vele. A kulcsot én szándékosan hagytam a szekrényben, csak meg kell találnia a "Valakinek".Erős vagyok és most még erősebbnek kell lennem. Köszönöm, hogy számíthatok rátok. Puszillak: Viharbírólady

tokio170: (08-07-2008 @ 12:47 am)

Hát, ha belül van a kulcs, akkor egyszer csak kikuncsorog onnan őkelme... Kuncog? - kucorog talán - szerintem, mit nevetgélne ott magában a sötétben. Hmmm? Különben nagyon erős vagy Vihar Lady, hogy ínséges időkben sem robbantottál emlék-bankot! Kellemes utat a kulcsok felé! kiváló erre az ütemed is 8-6-8 6-8-6 8-6. Gratula, puszika! L.M.

AngyaliAndi: (08-08-2008 @ 11:08 am)

Az a baj, hogy tudni, hol a kulcs. S mégsem lehet... az a valódi fájdalom. Puszillak!

Eroica: (08-08-2008 @ 11:15 am)

Végre megértette valaki: naná, hogy nő, egy igazi NŐ! Köszönöm Andikám! Puszillak: Erika- a szekrény előtt várva.

Eroica: (08-09-2008 @ 02:58 pm)

Ajaj, Anna! Az bizony, fontos, hogy hol van az a fránya kulcs! Gyakran úgy adódik, hogy az orrunk előtt kuncog, és még világít is, mégsem találjuk. Köszönöm, hogy olvastál.

hori: (08-09-2008 @ 05:17 pm)

Minden zárhoz van egy pótkulcs, vagyis: minden ajtó kinyitható. Csak érteni kell hozzá... :)

Eroica: (08-09-2008 @ 05:40 pm)

Hogy ez nem jutott eszembe, kedves Géza! Hiszen igazad van, köszönöm: )))

Anna1955: (08-09-2008 @ 12:23 pm)

Mindig a kulcs a kulcskérdés...:))))

lena1: (08-10-2008 @ 03:00 pm)

Csak egy lakatos kell, hogy kinyissa a zárat, s azt a régi ruhát, onnan kicibáljad. Egyszer elfordul a zár ott a kilincsen, s nem zokog a lelked szorító bilincsben. Gyere a napfényre Erika, gyere ki a sötétből. Nagyon tetszett a versed. Szeretettel ölellek.Lena

Eroica: (08-10-2008 @ 03:15 pm)

Te, Te aranyos lélekgyógyász! Köszönöm szépen, és ölellek nagy-nagy szeretettel: Erika

erda: (08-10-2008 @ 04:06 pm)

Drága Erika! Könnyed vers, nehéz tartalom..., de aki be akar jutni, kulcs nélkül is megteheti, ha nagyon akarja... Kitartás! Szeretettel: Éva

Eroica: (08-10-2008 @ 04:32 pm)

Drága Évikém! Kitarok: )) S míg élek , remélek. Őszinte szeretettel. Erika

szellzsofi: (08-10-2008 @ 11:59 am)

Hümm. Aki a napfényt dobozolja, az hiába tudja, hogy ott a fény, csak tudja, de nem látja. Ez a gond a piedesztálokkal is, nem látja az ember/lánya, csak hiszi. Vajon mennyit ér egy egyre megfakulóbb emlék, ha beburkoljuk gyolccsal a szívünk? Persze, hiszed, hogy kuncog, azt is, hogy boldog lehet. Az érzést most kell elővenni, hogy a vég után mi lesz, azt majd akkor. Addig azzal kell élni, ami adott. Puszillak, Zsófijjja

Eroica: (08-10-2008 @ 12:35 pm)

Nagyon vártalak már Zsófijjám! Köszönöm ezt szépen, sok-sok cupp!!: ))) Erika