szavathna: (12-11-2008 @ 02:22 pm)
Érzelmes, fájdalmas búcsú, melyet nekem a kettősség tesz széppé. Gratulálok hozzá, nagyon érzékletes...
Samway: (12-11-2008 @ 02:50 pm)
Fájdalmas érzés a búcsú, de remélem nem örökre történt...
Lyza1: (12-11-2008 @ 04:23 pm)
Fájdalom.Az elválás csak ilyen, mindig belehalunk egy kicsit!...Remek képekkel ábrázoltad ezt az érzést Erikám!...Ölellek: Lyza
janos51: (12-11-2008 @ 05:58 pm)
Lehet-hogy nem akart elmenni?-és Te sem akartad "nagyon". Ezt éreztem a versedből. Üdv János
Eroica: (12-11-2008 @ 07:52 pm)
Kedves Anna!
Köszönöm, hogy észrevetted a kettősséget, amitől kissé disszonáns lett a vers. Sokat gondolkodtam rajta, de csak így tudtam kifejezni az akkori érzéseimet.
Eroica: (12-11-2008 @ 07:57 pm)
Nem, nem - örökké... A férjem kikísért az állomásra. Az Ő hátát láttam a vonatból.. és olyan szomorúság fogott el. Köszönöm, Samy.
Eroica: (12-11-2008 @ 07:59 pm)
Drága Lyzám. Mikor elindul a vonat...a szívem majdnem meghasad...Puszi.
Eroica: (12-11-2008 @ 08:02 pm)
Valami ilyesmi, kedves János. Csak én mentem, Ő maradt. Köszönlek..
Lacoba: (12-11-2008 @ 09:14 pm)
Jól hoztad Erika ezt az irtózatos pillanatot. Néhol pici döcögés van, de könnyen meg fogod lelni. Gratulálok.
Eroica: (12-11-2008 @ 09:36 pm)
Köszönöm szépen a dicséreted és a kritikádat is kedves Lacóbá. Igazad van!
naiva: (12-11-2008 @ 10:31 am)
Nagyon szép Erika! Jól érzékelteted az elválás fájdalmát De rossz is az...Puszi!:)
Eroica: (12-11-2008 @ 10:35 am)
Köszönöm, Zsuzsim, csak dadogtam egy kicsit...
mickey48: (12-11-2008 @ 11:31 am)
Csak egyszerű romantika - csodaszépen...
Eroica: (12-11-2008 @ 12:32 pm)
Köszönöm Mikikém. Romantikázás után rádöbbentem a realitására. Ölellek.
tavinarcisz: (12-12-2008 @ 03:21 pm)
Tetszettek keserédes, szomorkás soraid. :)))
Vanda: (12-12-2008 @ 06:35 pm)
Szia Eroica!
Micsoda nagy szíved lehet neked!
Gratulálok versedhez!
Így tökéletes,ahogy írtad!
Szép estét!
Eroica: (12-12-2008 @ 06:56 pm)
Köszönöm szépen, kedves István, örülök, hogy itt jártál.
Eroica: (12-12-2008 @ 07:01 pm)
Szia Vanda!
Köszönöm a látogatásodat. Jaj, a szívem -azzal mindig baj van, erre mindig ráfizetek.Ölellek: Erika
Eroica: (12-12-2008 @ 09:04 am)
Drága Nefikém! Nincs rajtam csodálni való. Jaj, dehogy van... Ölellek szeretettel: Erika
Captnemo: (12-12-2008 @ 09:33 am)
Nagyon jó! És az meg még külön érdekes, hogy én is tegnap kezdtem bele egy vonatállomásos versbe!:) Jó volt olvasni soraidat!!:)
LEKA: (12-12-2008 @ 09:36 pm)
Olyan fájdalmasnak éreztem, mintha örökre...de szerencsére nem:))) A megszemélyesítések tetszenek:))) Puszi: Éva
Eroica: (12-12-2008 @ 10:03 am)
Jó volt itt látni Téged Kapitány! Köszönöm. Várom a versállomást!
Eroica: (12-12-2008 @ 10:12 pm)
Nem, Évikém, nem örökös búcsú, ám az is keserves pillanat, amikor a naponta látott párodon valami olyasmit fedezel fel, amit még eddig nem vettél észre. A döbbenés. A rádöbbenés állapota nemvárt pillanatokban történhet. Köszönöm szépen, puszillak: Erika
tokio170: (12-12-2008 @ 11:25 pm)
Hát... ahogy érzed, de a vége megint kavar-kever, így semmi értelme, hogy középen 10. Tudod azt mondta a sutkában is a csodálkozó parasztbácsi, amikor felkapcsolta a villanyt: Ácsi! - most már valami rendszert kéne vinni a dolgokba... :DD
tokio170: (12-12-2008 @ 11:36 am)
Te mondtad... tessék! :DD
Megfigyeltelek, miközben mentél /
sírdogált a régi kisállomás. /
A peronon néhány ócska emlék /
ácsorgott, mint illanó látomás. //
Távolodtál. Bámultam a hátad. /
Hamisan dalolt a mozdony torka./
Észrevettem, hogy húzod a lábad, /
majd belehaltam a fájdalomba. /
Így 10-es végig és baró! Majd-hoz egy kis aposztróf... itt nem próbálom ki. Pusza, hali: L.M.
Eroica: (12-12-2008 @ 11:45 am)
Csakhogy: én tudatosan váltottam 8/7-ről tízesre! Meg tudtam volna úgyis írni, de... szóval nem fogadok mindig szót.. ismerd a makacsságomat!: )))
Ahogy te írtad úgy is jó, ahogy én, úgy meg... hát ilyen. De- nagyon köszönöm. Várlak még.
Nefelejccss: (12-12-2008 @ 12:21 am)
Drága Erikám!
Megint megírtál egy érzést, amit szavakkal nem lehetne kifejezni. Neked sikerült. Csodállak. Nefi
Eroica: (12-13-2008 @ 08:41 am)
Igen, a végével kapcsolatban igazad van!
lena1: (12-14-2008 @ 05:40 pm)
Én minden egyes búcsúzáskor meghalok egy percre. Most újra éreztem versed által, drága Erika! Szeretettel ölellek.Lena
Eroica: (12-14-2008 @ 06:15 pm)
Drága Ágikám! Te aztán tudod, hogy mi az az elválás... Sokszor volt részed benne...
Köszönöm.
Eroica: (12-14-2008 @ 06:17 pm)
Érezd az én ölelésem is, Lénám. Köszönöm.
agnes: (12-14-2008 @ 11:03 am)
Igen. Az elment... itt hagyott, érzés tökéletes leírása....nagyon jó,...nagyon tetszett!
Anna1955: (12-15-2008 @ 04:52 pm)
Szomorú, de tökéletes... Gratulálok Erika.:))
Eroica: (12-15-2008 @ 09:14 pm)
Köszönöm, Drágáim!
Isten tudja, hogy milyen lett a végén: )))
piroman: (12-15-2008 @ 09:32 am)
Együvé tartozás/szétválás. Mi lehet ettől fájdalmasabb? Gratulálok, Erikangyal!
mango: (12-15-2008 @ 09:38 am)
Most bukkantam a versedre, Erikám. És nagyon kifejezi azt az örök emberi érzést (méghozzá nagyon láttatóan) ami az elválás fájdalmával jár...Még ha csak rövid időre is válunk el attól, akit nagyon szeretünk...Szép! (Egyébként tokionak igaza van, az ő "javított" strófái pontosabbak, és egyáltalán nem mennek a mondandó rovására, - de erre mondta nekem egy ismerősöm: "A vers a tied, a gondolat az enyém!")
Eprecske: (12-15-2008 @ 12:04 pm)
A búcsú mindig fájdalmas. Örülök, hogy ismerhetlek és barátod lehetek. pusszi :))
blue: (12-15-2008 @ 12:37 pm)
Szomorú, mégis szép.
