Magamba roskadva ülök,
arcomat áztatja a könny.
Kimossa lelkemből a szenvedést,
és kimossa a bűnt.

Kellenek most a könnyek,
a megtisztulást hozók.
Megsebzett érzéseimet
gyengéden átmosók.

Mint vérző sebet
a fertőtlenítő folyadék
mely okot nem szüntet,
csak tüneti kezelés,
úgy mossa át lekemet a sírás,
mely napok óta készülődik bennem.
És most kitört...

Végre sírok... Aztán zokogok..
Elcsukló hangok között,
Önnmagam sajnálva,
segítségért kiálltva,
a kínnak magamat átadom!

Sírj hát fájó, sebütötte lélek!
Vergődve jó és rossz között!
A régi hegek is újra égnek..
Elveszek fáradt érzéseim mögött.

Utadra bocsátlak bánat...
Mosson el mindent most a könny!
Magamhoz szorítlak, sírás!
Könnyitsd meg lelkemet, vagy öld...