:
Kartondoboz,
én ebbe csomagolom ajándékomat,
neked takaród,
mi megvédi foszlott rongyodat,
gémbes kezedet,
mely görcsösen szorongat
egy ócska borosüveget..
Dideregsz valahol..
én elképzelni sem tudom
mit jelent élni,
mint hajléktalan,
milyen érzés, ha csak az utca
vár haza...
hogy nincs kulcsom, mellyel kinyitom
megszokott otthonom.
Hóesés...
nekem kis csoda, Karácsony éjjelén
neked ez csak
nedves, hideg csapadék.
Gyertyaláng...
felrémlik a kis gyufaáruslány
de nincsenek csodák
ellobban az utolsó gyufaszál,
...ünneptelen éjszaka vár...
De a legrosszabb az lehet
ha senki nem szeret...
nincs kivel megosztanod az ünnepet
s legjobb barátod a borosüveg.
Nem tudom...elképzelni sem tudom,
ami Neked a mindennapod...
az éhezést, a hideget, a nyomort...
nem segít rajtad a szánalom,
csak fáj belül...tenni nem sokat tudok,
verset írok...gondolkodtatok...imát mormolok
segíteni csak így tudok..ha tudok...
(119 szó a szövegben) (728 olvasás)
Lacoba: (12-25-2006 @ 09:30 pm)
Nehéz felfogni mi oly távol áll tőlünk, s a segítség nem mi vagyunk, hanem mindenki önönmaga. Kellemes Ünepeket.
blue: (12-26-2006 @ 01:38 pm)
...hajléktalanok távoli világa....jó vers...gaby
winner: (12-26-2006 @ 06:52 pm)
Sokadszor olvasom, és mindig elszomorit a tartalma.
zsuka49: (12-26-2006 @ 07:24 am)
Sokan nem tudjuk, mi a nyomorgás kint a hidegben fedél nélkül. Kívánum, hogy ne is tudjuk meg igazából!:))
További kellemes karácsonyt neked!:))
Puszizsuzsi
soman: (12-26-2006 @ 07:39 am)
Őszinte szavaidon átüt a segítő szándék tehetetlensége, de jól mondod, a Te eszközöd a vers. Sokat segítettél.
naiva: (12-26-2006 @ 11:07 am)
Köszönöm a véleményeteketet!
Igen, úgy érzem mi, egyszerű emberek nem tudunk segíteni a hajléktalanság problémáján... ha egynek segítesz, ott ál mögötte már a másik, a századik, az ezredik....mindig voltak, mindig lesznek, és szerencsénk van, hogy nem közéjük tartozunk... bár sosem lehet tudni...a sors kiszámíthahatlan:)
prayer: (12-27-2006 @ 05:10 pm)
Kedves Zsuzsa! Értem én, értem. Csak egyet nem tudok felfogni soha. A hajléktalanok igen nagy hányada alkoholista. Lehet, hogy erre a sorsra jutok még én is, de nincs olyan helyzet, amiért az alkoholt választanám... A becsületes hajléktalanok miatt bocsánatot kérek!
naiva: (12-27-2006 @ 07:49 pm)
Köszönöm gaby, hogy itt jártál!:) Winner: engem is nagyon elszomorít:(Piroman: én csak őszintén tudok írni...:) köszi!:) Árvai: Igen, és erre a jó a full: gondolatokat ébreszt, verset irattat. Én köszönöm! Kedves Zoli::)Teljesen igazad van, abban amit írtál. Nem kell senki nevében bocsánatot kérned, mindenki másképpen érez... én valahol őket is megértem... Köszi!:)
piroman: (12-27-2006 @ 09:54 am)
Öszinte a kételkedésed, átérezni a versen...
Árvai,Emil: (12-27-2006 @ 11:07 am)
A vers nagyon jó, őszinte. A téme el-nem-múlóan szomorító... De erre (is) való az irodalom, hogy kiírjuk magunkból... Üdv, köszönjük, Á-E