:
Tekintetemet mágnesként ,fogva tartja
trónol a hideg téli égre felakasztva
A tájat sejtelmes árnyakkal borítja
Fantáziámat babonákkal borzolja
Az ezüstfényű telihold…
…Felhők futnak foszladó füstként elötte
sötét gondolatokat lehel jéghideg képe
csupasz fák karmolnak görcsösen feléje
farkas üvölt…az éj fekete gyermeke..
Érzem itt settenkedik a sötétben
Egy vérszomjas gróf, kinek segítsége
A tájat ezüsttel bevonó hold fénye.
Fekete köpeny libben a hideg fényű égre.
Kárpátok bérceit látom magasodni
Pókháló fedte vaskaput hallok csikorogni.
S egy romos kastély udvarából most lép ki
Drakula… arca mint a hold, fehérlik.
Fogak csattannak… vér fröccsen az égre.
Narancsszín udvara mélyén némán bújik meg
Közömbös arccal, hideg póker-képpel
A telihold …a földi világra hidegen néz le…..
Szélroham zörgeti meg hirtelen ablakom.
Cigarettám megrebbenő füstjét bámulom.
A függönyt gondosan behúzom, s kizárom
A sejtelmes világot, mit képzeletemben
éltere keltett a telihold.
2007. 02.04.
(243 szó a szövegben) (695 olvasás)
winner: (02-05-2007 @ 10:38 pm)
Érdekes, meglepő, de tetszik.
blue: (02-05-2007 @ 11:02 pm)
....hmm érdekes sorok, mégis tetszik. sziamia: gaby
Lacoba: (02-06-2007 @ 07:03 pm)
Nem jók az ilyen álmok, én nem szeretem a szorongást. Viszont versként mindent áthozott.
piroman: (02-06-2007 @ 08:11 am)
Dracula halott és jól érzi magát! :)
naiva: (02-06-2007 @ 08:32 pm)
Piro! Biztos, hogy meghalt?:((
naiva: (02-06-2007 @ 08:33 pm)
Köszönöm Lacoba!:) Szorongani én sem szeretek, de borzongani igen!:)
naiva: (02-06-2007 @ 12:03 am)
Laci!:)) Gaby!:)) Élénk a fantáziám, és imádom a horrort!:) Örülök, hogy tetszik:)
