A gondolat ereje

/A Költészet Napjára/


A gondolat szabad...
Nem állhatja útját semmilyen,
ember építette fal.

A költő hol suttog,
hol figyelmet esdekelve kiabál.
Mindenkihez szólni kíván.

Szavainak ereje,
-mint nyílvessző hegye-, jóra nyitott
lelkedben célba talál.

Az érzés, mit befogadsz,
kizárja a harsogó, közömbös világot,
szépből emel köréd falat.

A költészet világa
határtalan... Szárnyalni engedi
a féktelen vágyakat.

Ünneppé válik a
szürke hétköznap. Elmédbe fészkel
egy álomszerű áhítat.

Engedj hát a varázslatnak!
S ha megérint az érzés, a hangulat:
add át neki magad!

S a földre visszaszállva,
könnyebb szívvel hordod tovább majd,
korlátok közé szorított sorsodat.