:
Elbocsát…
Elbocsát most az iskolád
Szél fújja el könnyű lépted nyomát,
Búcsúdalod orgona illattal száll…
Tovább… Tovább… Ballagsz tétován.
Társaid könnyes szemében
már ott csillog a „múlt”.
Nincs több tanóra… véget ért egy út.
Az emlékezet feledi a rosszat,
S nem látja, csak a jót….
Elbocsát most a városod,
továbblépsz, máshol ébred a holnapod.
Nem a megszokott utcákat rovod,
hol ha befordulsz az ismerős utcasarkokon,
múltadba botlasz lépten-nyomon…
Felfedezésre vár, egy új,
diáklábak-taposta, álom - kövezte út.
Kitárul előtted az Élet-kapu.
Lépj be nevetve! Szeress, láss, tanulj!
Elbocsát majd a szülői ház,
hisz minden fészekből kirepül a kismadár.
Máshol hajtod álomra kedves fejed.
Az élet örök rendje ez, mely előre vezet,
Tudom, néha majd haza sajdul szíved,
de míg távol leszel, én ott is veled leszek,
hajad simogatom, megfogom kezed,
s mikor újra belépsz itthon az ajtón,
csak akkor nyugszik meg aggódó szívem…
AngyaliAndi: (05-02-2008 @ 11:16 pm)
Ez a nagybetűs kezdete... de jó lenne újra ott lenni... nagyon megható sorok!:)))))))))) Puszillak!
naiva: (05-02-2008 @ 11:29 pm)
Lányom ballagására írtam, tegnap volt... Emléksem a sajátom minden mozzanatára... igen, mintha most lett volna...:) és most elballagott az én "kicsikém" is:(
lena1: (05-02-2008 @ 11:34 pm)
Drága Zsuzsi, milyen kár, hogy a gyerekeket csak ajándékba kapjuk az élettől egy kis dőre, és csak azért, hogy repülni tanítsuk őket. Nagyon szép vers. Ölel.Lena
LEKA: (05-03-2008 @ 03:41 pm)
Olyan szépen szólsz erről az emlékezetes eseményről. Nekem nagyon tetszik, amikor ennyi érzelem kavarog a sorok között. Gratulálok a lányod ballagásához! és ne aggódj, ő is a maga útját járja - s majd egyengeted útját, ha kell:))))
erda: (05-03-2008 @ 06:48 pm)
Az egyik legszebb fordulópont az ember életében. Mindig szívesen emlékszem vissza erre az időszakra, és köszönöm, hogy megteremtetted hozzá a kellő hangulatot! Nagyon sok sikert és szerencsét kívánok a Gyermekednek, ne félj elengedni a kezét, a gondolati kötelék úgyis örök marad közöttetek. :) Szeretettel: Éva
Eroica: (05-03-2008 @ 09:18 am)
Zsuzsim! Nagyon kedves dolog, örülhet, hogy ilyen anyukája van!!Puszillak: Erika
Julianna: (05-03-2008 @ 09:38 am)
Felejthetetlen ez az elbocsájtás, sokszor visszagondolunk...
naiva: (05-03-2008 @ 12:08 am)
Köszönöm Léna!:) Nehezen megy szoktatni magam a gondolathoz... legszivesebben bele sem gondolnék... Nem tartom egy " nagy" versnek, de őt mélyen meghatotta, neki szól...
agnes: (05-04-2008 @ 03:52 pm)
Mert elközdődik az Élet, mér nem tudod fogni mindig a kezét,...már felnőtt gyereked van... Gratulálok nektek! Puszillak
naiva: (05-04-2008 @ 07:28 pm)
Köszönön Béla!:) Tudom, megbeszéltük a talin... Hát ilyen ez...
naiva: (05-04-2008 @ 07:29 pm)
Nagyon köszönöm Ágnes, mindkettőnk nevében:)
naiva: (05-04-2008 @ 08:56 am)
Erika, nagyon köszönöm!:)
naiva: (05-04-2008 @ 08:58 am)
Igen julianna, a Ballagás, az érettségi napjaira azt hiszem valamennyien emlékezünk... Nagy napok ezek, emlékük megmarad örökre...Köszönöm.
naiva: (05-04-2008 @ 09:01 am)
Köszönöm Éva kedves szavaidaté és a gratulációt is!
naiva: (05-04-2008 @ 09:03 am)
Erda-Éva, neked is köszönöm! Nem félek én, csak egyenlőre belegondolni sem merek abba, hogy "elmegy"!:)
a_leb: (05-04-2008 @ 10:03 am)
Nagyon teszett, naiva, szívedből szólt. ...és a szívemből szóltál...
aLéb
prayer: (05-05-2008 @ 08:53 pm)
Hát, persze. Felnőnek a gyerekek, és mi akkor válunk csak igazán felnőttekké.
naiva: (05-05-2008 @ 10:12 pm)
:)) Igen Zoli... Bár amíg a szüleink élnek, addig "gyerekek" maradunk:)
